A video játékok világában szerintetek mi számít parasztvakításnak?

Az általad írtakat én külön venném. Számomra parasztvakítás pl.:

- Amikor beharangozzák, hogy x játék folytatása négyszer nagyobb térképpel fog rendelkezni, de hiába hangzik jól, rendszerint nem sikerül érdemi tartalommal megtölteni. (Azért négyszer akkorát írtam, mert az elmúlt években több esetben is ez a szám hangzott el, legutóbbi pl. a Dying Light 2 kapcsán, bár ki tudja, lehet nekik jól sikerül majd.)

- Amikor kiemelik egy átlag open world játék kapcsán, hogy közel száz órás játékidőt kapunk, ami az előző ponthoz hasonlóan hangzatos, de gyakorlatban sokszor sablonos, jellegtelen mellékküldetéseket és rengeteg gyűjtögetést jelent csak. (Számomra pl. iszonyat kiábrándító, hogy a Fallout 4 tele lett rakva random küldetésekkel, amelyek inkább csak rontottak az élményen, mintsem hozzáadtak volna.)

- Amikor egy a játékosok számára kedvezőtlen dolgot, megpróbálnak pozitív színben feltüntetni, és úgy eladni, hogy az a felhasználók érdekében lett megalkotva. (Tipikusan ilyen a Bethesda által létrehozott Creation Club, ami tulajdonképpen elhozta a mikrotranzakciót a Skyrim-ba és a Fallout 4-be, de bizonyos mértékig ide sorolnám azt is, amikor az EA egyik marketingese a loot boxot "meglepetés-mechanikának" nevezte.)

Lehetne még hosszasan sorolni, mert rengeteg esetben szeretnek túlzó ígéreteket tenni a fejlesztők, kiadók a játékosokkal kapcsolatban.

A megtévesztés már sokkal rosszabb, de ennek is különböző szintjei vannak. Akadnak olyan indie játékok Steam-en, amelyek direkt félrevezetik a felhasználókat, és igazából egy néhány nap, akár óra alatt összedobott szemetet kapunk a pénzünkért, amit általában előre kész assetekből állítanak össze. Ennek másik módja, ami leginkább mobilokon fordul elő, az az, hogy népszerű címeket másolnak le pofátlanul, és még a névválasztás is hasonló szokott lenni. Mégrosszabb, amikor csinálnak egy adatlapot más játékokból vett képekkel, akár olyannal, ami meg sem jelent mobilokra és aki letölti nem kap mást csak reklámokat, vagy valami gyorsan összedobott szemetet.

Ugyanakkor megtévesztésnek veszem azt is, amikor egy közösségi gyűjtésből fejlesztett játék esetében, a sikeres kampány után mégsem lesz elérhető a megígért platformokon, hanem Epic Store exkluzív lesz. (Ilyen pl. a Shenmue 3 esete is.)

Ugyanakkor ezzel kapcsolatban is felmerülhet sok más eset.

Néhány további tendencia amit utálok:

- Mikrotranzakció single player játékokban,

- Évente megjelenő, teljes árú címekbe mikrotranzakció és reklámok használata (pl. NBA 2K20)

- A gombaként szaporodó kliensek száma PC-n. (Steam, Origin, Uplay, GOG Galaxy, Rockstar Launcher, Bethesda Launcher, Windows Store, Epic Games Store, Itch.io...) Kezd már sok lenni.

- Mindenki grandiózus open world címeket akar fejleszteni, de mint a válaszom elején írtam, gyakran bukás a vége.

Hirtelen ennyi jutott az eszembe.

Copy paste játékokat én nem nevezném parasztvakításnak. Ez inkább az, amikor a fejlesztő nagyot ígér, de semmi érdemleges sincs mögötte. Mint ahogy az első is írta, hogy "ez a játék x-szer nagyobb a másik játéktól". Igen a map lehet 100szor nagyobb, de teljesen üres a világa is nincs mit csinálni benne.

A második ami parasztvakításnak számít, az meg a csilli villi grafika igérete. Oké a grafika szuper a játékban, de maga a játék unalmas, nincs kidolgozva, játékélménye 0.

Parasztvakítás az az, amikor a fejlesztő valami szuperat ígér a játékosonak, a sok paraszt meg fel sem fogja, hogy ettől még nem lesz egy remekmű a játék, de a sok casual paraszt már elő is rendelte és megjelenés után 1 nappal meg már sírnak, hogy de hát ez nem is jó.

Gamer szék.

Fognak -általában- egy normális forgószéket, basznak bele egy piros/zöld/kék/narancssárga csíkot a közepére, és eladják dupla áron.