Marvel kapitánynak tulajdonképpen mi baja a világgal?

Elöljáróban leszögezném, hogy imádom Brie Larsont, egy rendkívül tehetséges, gyönyörű és emberi színésznő, talán a ma élő legcsodálatosabb, külsőre, belsőre és tehetségre egyaránt tökéletes. Álomnő, na, ne ragozzuk.

Azonban ma láttam a Marvel kapitányt, és hát, hogyan fogalmazzam ezt meg? Mint egy élő szobor. A csaj az egész filmben olyan faarcot vág hogy rossz nézni. Bármi történik, bárhova megy, bárkivel beszélget, bárkivel van, ugyanaz a sablon, unott, kifejezéstelen, kissé bedrogozott hatású mimika, mint aki egy egyetemi analízis előadás 30. percében van, amikor tudja hogy hátravan még 60. Az egész két órás filmben 2, azaz kettő alkalomra emlékszem amikor nevetett egyet vagy akár elmosolyodott: mikor repülnek Furyval a bázisról kifelé, meg amikor a vége felé a néger kislány beállítja a ruhája új színét. (Előbbi amúgy inkább erőltetett nevetés, utóbbi meg cukiskodás egy gyerekkel, szóval még az se játszik annyira.) És semmilyen más érzelmet sem mutat, se nem szomorú, se nem izgatott bárki vagy bármi miatt, maximum néha begurul és legyak mindenkit. De egyébként meg olyan, mint egy depressziós emós kislány, akinek a töke tele a világgal. Miért? Neki mi a baja?

Illetve: ez a film miatt van (Carol Danvers karaktere ennyire fapofa, és ő ezt ennyire hűen hozza), vagy pedig ennyire unta a forgatást?

Esetleg lehet hogy csak így látom így? Sok filmet láttam, sok színészt, a Marvelben is rengeteg szereplő van, de senki nem ekkora faarc, még a híresen depresszív (ami tök érthető a történetét ismerve) Amerika kapitány is elsüt pár poént meg vigyorog néha két sírás között. Carol meg se poénok (csak néha kényelmetlen egysorosak), se nevetés, se bánat, se izgalom, se semmi. A Terminátor arcán több érzelem volt anno. Miért?