Mi a véleményetek a Black Mirror 5. évadáról?

Friss. Még nem volt időm megnézni végig.

Első rész elég jelenkori. A színészek jók. A történet kerek. Meglepő és érthető egyszerre a nyílt kapcsolat felé való elmozdulás. Ez jelenkor társadalmában is gond, hogy túl sokat él az ember és sok szabadideje van, ezért hosszú ideig házas, miközben felgysult világban a változás miatt több inger ér. A házasság helyett a társas szerződés egyre gyakoribb. Következő szint, amikor a nyílt kapcsolat is része lesz ennek. Fontos téma és bár pont a vége nincs kifejtve, csak a lehetőség feltárva, az elején a részletgazdagabb ábrázolás mellett nem csak egyedi eseteket mutattam volna be. A gondolattal tovább játszva ez is terjedőben van már most is, jövőben miért ne lehetne még több ilyen?

Sok szomorkás pillanata nincs. Nem értem, miért lennél szomorú az első rész miatt. A szomorúság egy érzelem, egy hangulat. Kíváncsi vagyok a gondolataidra is (a tudatos részére), hogy valóban mit gondolsz róla, mi az igazi véleményed.

Másik kettőt majd adagolva nézem meg.

Alibi részek, igazából próbáltak kicsit ráhatni az érzelmekre mindegyik részben, hogy eszméljünk rá a digitális világ nem jó, de nagyon nem jött át. Lagymatag részek voltak. Talán a második, a taxis rész volt az, ami erősebb volt, de nem dobtam hátast tőlük.

Persze fontos dolog a virtuális szex és hatása az emberre, a digitális függőség és a média ereje, de egyik rész sem volt átütő erejű - szerintem

Mi lett volna átütő erejű?

Mi az, amit még eddig nem mutattak meg és még hiányzik számodra?

"Talán a második, a taxis rész volt az, ami erősebb volt"

Talán? 3 meber tragikus halált halt és a média elferdítette tényeket és megváltoztatott életeket. Talán erősebb volt? Érzéketlenítés folyik mindenhol. Ha ez neked nem volt átütő erejű, akkor neked már csak két film maradt, ami újdonságot tud mutatni, de lehet azok is lagymatagok lesznek számodra: Salo, avagy Sodoma 120 napja és a Kannibál holokauszt.

Nem vettem bántásnak, igazából cannibal holocaust és salo is megvolt, filmekkel foglalkozom, nem igazán tudnak meglepni. Ennyi erővel a Pandamaci kalandjai is megrendítő erejű, mert meghal benne a panda.

A taxis rész konkrétan a mondanivaló miatt volt kommersz, ahogy az egész Black Mirror sorozat az végső soron. Felkapták, hogy hú, tényleg, de igaz, a technológia mit tesz velünk, kiüresedünk stb... aztán ezt szépen leírják a nézők az iphone-jukon vagy androidos telefonjukon a közösségi hálózatokon és büfészakos bölcsészek siránkoznak rajta a romkocsmák mélyén, miközben folyamatosan tweetelik az életüket!

Mondhatni az egész sorozat - az összes évad ujjgyakorlat, álsokkolás.

Nézz meg engem. Nincs facebookom, nincs twitterem, nem használok chatprogramokat, nincs okostelefonom - persze mobilom van, de nyomógombos. Ha valaki, akkor én pontosan úgy vagyok, hogy nem akarok a részese lenni a digitális világnak olyan szinten, hogy az rabul ejtsen. De még számomra sem elég erős, elég figyelemfelkeltő a sorozat. Ez egy médiatermék, sokkolni akar, de olyan szinten magasan van a digitális tűrésküszöb, hogy egyre kevésbé sikerül neki. Te is, pl. megnézed, de nem változtatsz. Maradsz a hálózaton belül. - Félre ne érts, csak arra akarok kilyukadni, hogy ha nincs hatása, akkor nem is átütő, nem elég erős.

Ha nem is átütőnek, de mindenképpen figyelemre méltóan aktuálisnak tartom a Waldo Moment c. részt. A populizmus, az emberek irányíthatósága, a kontroll iránti vágy független a virtuális tértől, a könnyű szavazatszerzés, az ellenfél karaktergyilkossága főleg itt kelet-európában, de úgy általában is egyre elfogadottabb. Az emberek jó része alárendeli magát a paternalista államszervezetnek. Mert képtelenek, vagy lusták önálló döntéseket hozni, így könnyen irányíthatóak, megvezethetőek, manipulálhatóak. Ez a rész nagyon aktuális, míg általában a többi meta-síkon mozog, igazából a sci-fi és a való élet határán, inkább csak pedzeget dolgokat addig ez a rész nagyon is valós a mindennapi életünkben.

Ugyanezt gondolom a Shut up and Dance című részről, mely a társadalom gyengeségére mutat rá, valós, komolyan vehető problémát próbál körüljárni, hiszen a biztonság, a biztonságra való törekvés, önmagunk kiadásának veszélye az ami ma a legégetőbb kérdés a virtuális és valós térben is. Valamint kellően feszes thriller, tehát átlag néző számára is élvezetes.

De mondom, én inkább ezt a sorozatot egy ujjgyakorlatnak fogom fel, amely ha jobban belegondolsz cinikus módon pont azért tud sikeres lenni, mert az emberek a virtuális térben élnek egyre jobban. A rémmesék,a rémtörténetek, a tanmesék mindig is vonzották az embereket. A fabulák a középkorban, a tanmesék elrettentő célzatossága pont ugyanúgy próbált működni a középkorban, mint ma ez a sorozat is. De akár kiemelhetném a tanmeséből kinőtt urban legendeket, melyek főleg az 50-es évek amerikájának meghatározó elemévé váltak. Ezek a "rémmesék" a fiataloknak szóltak, a tévelygőknek, hogy vigyázzatok, ezt-azt ne tegyetek, mert baj lesz! Ne menj az erdőbe kocsival csókozólni, mert ott a gyilkos. Nem volt ott, de elrettentésnek szánták, hogy ne menjen... mégis ment. Ez a Black Mirror esetében pont ugyanaz. Ne add ki magad a neten, ne ossz magadról semmit, mert baj lesz. De senkit sem érdekel, viszont terjed, divatos és megnézik, mint ahogy a tábortüzeknél mindenki az urban legendeket mesélte.

Pont erre a tanmese-urban legend "életérzésre" játszik rá a Black Mirror, mint ahogy anno rájátszott a Twilight Zone, vagy éppen a Tales of the Unexpected (meghökkentő mesék - amely szellemi örökösének tartom a Black Mirror-t), vagy éppen ott a Tales from the Crypt széria is. Nincs különbség köztük és a Black Mirror között olyan téren, hogy próbál az aktuális társadalom felé groteszk képet mutatni,az emberi gyarlóságot, gyengeséget, vágyat félelmet keltő, az egyszerű ember számára elgondolkoztatónak szánt köntösbe bújtatni.

Igazából a Black Mirror semmi újat nem hoz, semmi olyat, ami adott viszonyokra levetítve ne lett volna jelen már a középkorban, majd a romantika és a narratív történetmesélés előretörésével a Viktoriánus kor angliájában. Ugye ebben az időszakban a prűd-konzervatív bezárkózó társadalom a misztikumban, horrorban, szexualitásban találta meg a kiutat. Aztán ugye az 30-as 50-es évek usa-jában a különböző rövid, meghökkentő horror történeteket feldolgozó füzetecskék, majd képregények (főleg az 50-es években) szintén népszerűek voltak, tematikájukban szintén a fent említett emberi gyarlóságot, vágyat, szenvedélyt és viszonyokat használták fel, mint ma a Black Mirror.

Tehát - legalábbis szerintem - a Black Mirror semmiben sem hoz újat, hasonlót már - igaz más témákbak (nem virtuális tér és társai) láthattunk. Hogy miért - tűnik - sikeresebbnek? Mivel sokkal nagyobb az elérési potenciál és sokkal nagyobb a visszjelzési potenciál.

Míg akár 10 évvel ezelőtt is sokkal kevesebb helyen lehetett hozzáférni egy filmhez, vagy sorozathoz, addigra ma ez a dolog már telefonon is elérhető, illetve az influencerek, a véleményvezérek felhasználásával sokkal könnyebben irányítható a tömeg egy-egy film, vagy sorozat felé. A győzteshez húzás, a csoporthoz tartozásra vágyás soha nem volt még olyan erős a közösségekben, mint manapság. Hiszen a virtuális tér felhigult, mindenki számára elérhető az internet, így a nagy számok törvénye alapján a gyengébb akarattal rendelkező, irányításra váró emberek is jóval nagyobb számban jelen vannak a virtális térben, így ők azok, akiket nagyon könnyű elérni pl. egy ilyen sorozattal. Ez úgy működik, mint a Coelho idézetek megosztása. Hatalmas blődségek, de még művelt emberek is egymásnak osztják őket, mert engednek egyrészt a tömeg nyomásának, másrészt irányításra vágynak és ezektől az idézetektől megkapják... nem kell megerőltetni az agyat önálló gondolatokkal.

Na, hosszúra húztam, persze ez csak az én véleményem, de lehetne erről napokat beszélni pro és kontra.