Szerinted melyik film a valaha készült legjobb dráma?

Elcserélt életek.

Nagy dráma rajongóként vagy 12szer megnéztem, és még mindig tudok rajta izgulni, és még mindig teljesen lebilincsel. A szinészi játék is tökéletes, az alap sztori meg magával ránt. :D

És legfőképpen az tetszik, hogy semmi "megtörténhetetlen" nincs benne, simán megtörténhet(ett) a való életben.

Született gyilkosok - Ez a film brutális. A mondanivalója, hogy a média által zombivá butított senkiket megölni nem számít bûnnek, hanem már-már egy tisztogatás a szennyben, egy jó tett. Ez így érdekesen hangzik, de a filmben ez az élmény teljesen átjön. De emellett más mondani valója is van. Oliver Stone zseniális gondolkodású ember. Nagyon erõs társadalom kritikával fogalmaz, és nagyon alapozott tudás és mûveltség alapján, képes mûvészi képekbe önteni a mondani valóját. Ebben a filmben nagyon sok minden megjelenik, amit késõbb megtudva még inkább felértékeli a nézõ a mûvet. "A hét mesterlövésze" mûsorban szépen szétcincálják a témát. És elég jól, szóval inkább azt ajánlom: https://www.youtube.com/watch?v=NgFZFvqfC3U

Dogville - Ez a film díszletek erõs mellõzésével készült, de a film végére a nézõ képes látni a nem létezõ falakat. A filmbe való beleélést segíti, hogy a szereplõk utolsó vérig beleélik magukat a szerepbe. Az érzelmek ábrázolása fantasztikus. A történet Amerika születését feldolgozó trilógia elsõ részét képezi és nagyon sok valóság közeli mondanivaló van benne. Az emberi természetet mutatja be és azt, hogy a jótevõknek hol van a helye a társadalomban. Erõs szemfelnyitogatást ad az erkölcsi jóval elvakítottaknak :)

The man from earth - Izgalmas történet, elgondolkodtató, nincs benne hatásvadász háttérzene, ügyesen van fotózva, jók a színészek, magával ragad, lehet róla beszélni.

Rosencrantz & Guildenstern Are Dead - Fantasztikus szemléletet ad a történet feldolgozást illetõen. Zseniális szereplõk játszanak benne. Önmagáért beszél a fotózása. A kosztümök nem mûanyag érzetet, hanem életet sugároznak. Sok, jelentéktelennek beállított idõparadoxon van benne. Rengeteget lehet róla beszélni. A dráma klasszikus és kifigurázott formában is megjelenik.

La leggenda del pianista sull'oceano - Egy olyan történet, amit csak mesében és filmben tapasztalhat az ember. Kicsit álom világ, kicsit valóság. Szívhez szóló történettel. Nem láttam embert, akinek ne nyerte volna el a tetszését. És a dráma benne szívbe markol.

Léon a profi - Ez volt az elsõ film, amit megnéztem, és elhatároztam, hogy szeretem filmeket. Költõi képek, jó színészi játék, kidolgozott karakterek, egyszerû, de tartalmas történet. Nagyon tetszett, hogy ebben a filmben a "rossz fiúknak" (a gyilkosoknak) drukkolok. Luc Bessonnak örök hálám az alkotásáért! A dráma az egyén szabadságában, a szerelemben, a kötelességtudatban, a társadalomba való beilleszkedésben, vagy bármiben megtalálható átvitt értelemben. De akár nézheted úgy is, mint egy 0 iq-s akciófilmet.

La Haine - A gyûlölet, 1995

Megnéztem és utáltam minden percét a filmnek. Brutális, ocsmány, nagyon erõs érzelmekkel, dühvel keltem fel a székbõl. Aztán elgondolkodtam rajta, hogy mi váltotta ki ezt belõlem? Mi váltotta ki a dühöt, a gyûlöletet és miért? Hiszen ez csak egy mûvészeti alkotás? És még a címe is az, hogy gyûlölet!

Megnéztem még egyszer.

Magával ragadott a zsenialitása a filmnek. Nem is látszik, hogy színészek játszanak. Minden olyan valóságos. Az, hogy a film fekete-fehér segít abban, hogy mûvészetként és kicsit dokumentum filmként, azaz történelemként tudjam értékelni.

Azon felül, hogy a benne lévõ haveri heccelõs szövegek fantasztikusak és viccesek, a mondanivalója véresen komoly.

Nem igazán rajongok a drámákért, pont a szomorúságuk miatt! Viszont nem volt rossz a "Benjamin Button különös élete", de az inkább fantasy-dráma, a sima drámák közül 2 van, ami tetszett, mindkettő különleges, és a sztorijuk akár valós esemény is lehetne, nem elképzelhetetlen:

Csak egy lövés (1991)

Miss Daisy sofőrje