Miért van az, hogy a hősös-gonoszos filmekben jobban bírom a gonoszokat, mint a hősöket?

Ez egy elég széleskörű jelenség. Itt leírok röviden három okot, de persze lehet más is.

1) Aktivitás-passzivitás: a gonosz általában aktívabb. A jó nem csinálna semmi érdekeset, ha nem jönne a gonosz, és nem kellene megállítani. Az ember vonzódik az aktivitáshoz és a gonoszok gyakran aktívabbak. Vannak céljaik és terveik azok megvalósítására, stb.

2) Érdekesség: a gonoszok gyakran összetettebb, érdekesebb karakterek. Ahhoz, hogy az ember ne akarja elpusztítani a világot vagy meg akarja védeni a családját, vagy ilyesmi, ahhoz nem kell semmi extra. A hősöknek gyakran nem különösebben érdekesek, mert nem kell annak lenniük. Ellenben egy jó gonosznak egyszerre kell érthetőnek és nyilvánvalóan gonosznak lennie, ami miatt az írók kénytelenek érdekesebbre írni őket.

3) Klasszikus szimpátia: a hősök gyakran a klasszikus értelemben kedvesek, a gonoszok meg nem. Azaz a hősök segítenek a Mari néninek kivinni a szemetet és ingyen is elvállalják az ügyet, mert együtt éreznek a szegény áldozatokkal. Ha nem jön be ez a fajta "klasszikus" kedvesség, akkor lehet hogy emiatt nem tudod megkedvelni a hőst.

Csak tipp: mert a film készítői azt akarják.

Vagy fizikailag teszik vonzóvá a negatív hőst (ami a gagyibb verzió), vagy olyan hátteret, motivációt adnak neki, ami együttérzésre készteti a nézőt. Utóbbi pedig azért jó, mert hiába baromi helytelen amúgy, amit művel, az mégis megalapozottnak tűnik és az empátia nem engedi, hogy utáljuk, sőt.

Biztos vannak még tényezők, nekem így ezek ugranak be.:)

Kíváncsi voltál, hogy szerintünk szerinted miért szimpatikusabbak a gonoszok, de közben megválaszoltad a saját kérdésed.

Well, okay.