Számotokra melyik a fontosabb, egy jó forgatókönyv/sztori vagy jó színészi játék?

egyértelmű hogy a forgatókönyv és a sztori.

erre egy jó példa az őslakó.

egy szobában vannak végig a film alatt és beszélgetnek.

a színészek se alakítanak egy hű de nagyot,de olyan a sztori felépítése,hogy a végére lemész hídba.

A könyvek azért működnek, mert ott nincs rendező, nincs szereplő. Egy forgatókönyv van, amit te képzelsz el magadnak és éled meg, játszod el a fejedben. A filmek nagy része könyvekből készült adaptáció, vagy azokból össze-mixelt történet. Vannak eredeti filmek is persze. Mindkét esetben a forgatókönyv az elsődleges.

Persze ez szubjektív.

- "A földlakó" filmben a forgatókönyv a jó. Ám ahhoz, hogy a film is jó legyen szükség volt egy jó rendezőre és egy személyiségig hatoló kamerára is! Nagyon emberi környezetet csinált Richard Schenkman és jól váltogatta a képeket Afshin Shahidi is. Az ő munkájuk nélkül nem lett volna meg a feszültség, ami a képernyőre szegezi a néző tekintetét.

- Nézd meg a nagy nevű színészek gyenge filmjeit, amik csak a pénzcsinálásról szólnak és beválik nekik.

- Van egy tipikus stílus: az alpári filmek, amikben egyiknek sem kell meglenni, mégis sikeresek: TED, Last Vegas, Vakáció, This Is the End. A recept 1-2 nagy név kell és valami majom elé be kell rakni egy random hülyeség generátort.

- Aztán vannak filmek, amikben hiába van néhány nagy név, mégis gyenge lesz a film: Batman Forever, Batman és Robin, A király nevében, Looper, Alice Tükörországban, Kate Hudson filmek.

- Aztán hiába van néhány zseniális rendező, ha a közönségnek nem tetsző filmet csinál, nem fog befutni. (és még mindig a pénz beszél a filmszakmában, nem a művészeti érték): Wim Wenders - nagyon alulértékelt egy rendező. Guillermo del Toro jó rendező mégis gyengén sikerült filmekbe nyúlt bele. Nem jelenti azt, hogy nem tudnak emberek tévedni. Csak azt, hogy nem feltétlen siker, ha csak egy-két elem jó. Oliver Stone egyik legnagyobb rendező, aki ráadásul történelemmel sokat foglalkozik. Mégis a "Nagy Sándor, a hódító" filmjével befürdött. Pedig aztán itt is voltak nagy színészek! Last Airbender, Táncoló talpak, Alien 3,

- És vannak nagyon jó filmek, amik mindenben jók, csak hatalmas bukták voltak: Fight Club

- És a forgatókönyv is lehet jó, mégis bukta lesz a film. Ez főleg a remake-eknél látszik: Psycho remake, Bella Martha remake, ...

De van, hogy nem kell remake ehhez, csak szimplán gyenge lesz a film, pedig jó a screenplay: Füstölgő ászok

Mindegyikre lehet példát és ellenpéldát találni.

Vannak, amikre nem tudok indokot felhozni, miért lettek sikeresek. Főleg a szappanoperák és a alacsony költségvetésű sorozatok: Knight Rider, Columbo - Befutottak - de mi indokolta?

Ha azt nézem, hogy mi marad meg a filmből - akkor nagyon kevés esetben marad meg maga a színészi teljesítmény. A mozdulatok, arckifejezések - ritka esetben fognak meg. A mondanivaló, a cselekmény marad meg. Ezt eddig annak tulajdonítottam, hogy az a személyiség típusom egy introvertált kolerikus típus és számomra a kivel és miként sokkal kevésbé fontos, mint a hogyan és a miért.