A nagy Gatsby c. filmben miért mellőzik Daisy kislányát?

Igazad van, de akkor Gatsby végül is nem is hús-vér személybe, hanem egy ideálba, egy délibábba szerelmes Daisy személyében.

Még valami nem világos: amikor Daisy a szembesítés napján azt mondta Jaynek, hogy "Téged IS szerettelek alatt az 5 év alatt" (ezen háborodott úgy fel Jay, hogy mi az, hogy is), akkor mondhatott pont igazat, nem? Mert se az nem igaz, hogy csak Tomot szerette, de az sem igaz, hogy csak Gatsbyt szerette..lehet, leginkább saját magát szerette?

"Szerintem Jay és Daisy szerelme azért tragikus, mert nem akkor teljesült be, amikor kellett volna, és emiatt Jay túlidealizálta magában."

Szerintem Jay már eredetileg is túlidealizálta ezt a szerelmet, már 5 évvel azelőtt is.

Nem voltak ők akkor már amúgy olyan nagyon fiatalok legalábbis Jay nem, mert ha halálakor volt 32 éves (a filmben elhangzik), akkor 5 évvel korábban is már 27 éves volt, szóval nem egy amolyan bohókás - szappanbuborékos tiniszerelemről volt már akkor sem szó.Mondjuk lehet, hogy abban a környezetben Daisy tűnt a legártatlanabb teremtésnek, és lehet, ehhez a tisztasághoz - naivitáshoz vonzódott inkább Jay,nem? És végül is Daisy naivitása megmaradt 5 évvel később is, nekem úgy tűnt.

"Az egy fiatalkori szerelem volt, ami nagyon szép lehetett volna, ha akkor beteljesülhet"

Vagy nem :-) Mert a beteljesült szerelmeknél általában előkerülnek a negatívumok is a másik személyt, illetve kapcsolatot illetőleg.

"Tom viszont a valóság volt Daisy számára"

Hát nem tudom...Daisy végül is azt sem tudhatta 100 %-ra, hogy megcsalja, csak nagyon sejthette, mert ugye nyilvánosan Tom sosem bukott le...

De nekem van egy olyan érzésem is, hogy csak az elején volt igazán szerelmes Jay Daisybe (vagy inkább abba a gondtalan gazdagságba, amit nem mellékesen egy csinoska, fiatal lány testesített meg?), 5 évvel később már inkább abba a célba kapaszkodott mereven, hogy ő a pénzével megkaphat akár egy ilyen rangos lányt is, mint Daisy. Szóval olyan, mintha a hajdani csóró Jay önérzete akart volna inkább elégtételt venni...számomra ezt bizonyítja az a jelenet is, mikor Tom kiakasztotta Jay-t ő meg vadállat módjára nekirontott. Ennek a jelenetnek szerintem semmi köze nem volt Daisy-hez, ott a "felkapaszkodott újgazdagság" csapott össze az úri nemességgel.

(Pont azért az egyik kedvencem a történet, mert egy ilyen Daisy-szerelmem nekem is volt... most már nem kellene nekem az a bizonyos személy, de mégis valahogy a mai napig sajnálom, hogy nem volt köztünk semmi... hülye egy érzés ez :) nem azt érzem, hogy most kellene ő, hanem hogy oda kellene visszamenni, ami akkor volt, és elfelejteni mindenkit, aki ebben a pár évben volt bármelyikünk életében. Szóval ezt az érzést hitelesen ábrázolja a film.)