Miért nem csinálnak világháborús filmet a vesztesek szemszögéből?

Az első világháborút meg lehetne csinálni minden ideológia nélkül, de pont az ideológia miatt egy második világháborús film hatalmasat ütne. A világháború ahogy egy német katona látta. Nem ért egyet a rendszerrel, de besorozták, menni kell. Egyre feljebb kerül a ranglétrán, a háború vége felé már magas rangú tisztekkel találkozik. Lehetne benne ideológiai ütközet, a parancsot teljesítő de a paranccsal nem egyetértő katona és a parancsot kiadó elvakult SS tiszt között. Persze ez csak egy ötlet.

De miért nem készítenek ilyen filmeket?