Csak én fogtam a fejem a Kincsem c. film kikacsintós poéjain és történelmietlenségén?

Azt hittem, tényleg egy történelmi filmet fogok làtni, ehelyett egy ilyen hollywoodi steampunk-izét néztem végig teljesen 21. századi figurákkal, diszletekkel és beszólásokkal. A legrosszabbak ezek a kikacsintós poénok voltak, úgy mint:

SPOILER!!!!!!!!!!!!!

-Fluor Tomi Mizujának a dúdolása

-Vasárnapi boltzár

-Odadobni egy fém kulcstartót az inasnak, mint valami parkolóinasnak egy las vegasi luxushotelben, mondván "egy karcolás se essen rajta"

-Káma szútra

-az a tánc

Ezek hogy kerülnek egy, elvileg a 19. században játszódó filmbe? Értem, hgy ugyanaz a Herendi Gábor rendezte, aki a Magyar Vándort, de ott, akkor az vicces volt, mert az a film egy percig se akarta, hogy komolyan vegyük. Itt meg az elejétől kezdve egy történelmi drámát akartak nekünk eladni, amiből aztán a Mizu dúdolása engem teljesen kizökkentett, és utána vissza se sikerült helyezkednem a filmbe. Ez csak nekem ilyen kiakasztó? Olvasom a kritikákat, mindenhol dicsérik, hogy milyen bátor, én meg csak a fejemet fogom, és nem hiszem el, hogy ezt láttam... ez így valahogy nem működik együtt, vagy teljesen viccre kéne venni az egészet, de akkor ne legyen benne dráma, vagy legyen komoly és történelmi, de akkor mai kihallások nélkül. Számomra ez igy teljesen zavarbaejtő, érthetetlen és gagyi. Miert nem lehet komolyan venni magunkat és rendes, hiteles törtenelmi filmet forgatni, mint amilyen a Saul fia? Témánk van elég...