Szerintetek ki a nagyobb koponya? Colombo, Derrick, Poirot, Maigret, Miss Marple, Monk, Sherlock Holmes, Magnum, MacGyver, Michael Knight

Én cssak holmest, poirott és miss marplet ismerem, de itt holmed

Kojak felügyelő New York-ból!

Érdekes változás, hogy míg a felsorolt nyomozók még egyedül dolgozó egyéniségek (leginkább férfiak) voltak, az utóbbi idők krimijei (pl. Miami/New York-i helyszínelők, Döglött akták, Nyomtalanul) már mind a csapatmunkát hangsúlyozzák, több női taggal is (akik tűsarkú cipőben nyomulnak egy-egy fegyveres akcióban). És a csapatnak kötelezően van több nem fehér (afroamerikai, latinamerikai, ázsiai) származású tagja. Ez, állítólag ma már elvárás.

Az én kedvencem Maigret, de könyvben szeretem a legjobban. Filmen a Rupert Davis játszotta sorozat tetszett legjobban, talán mert azt láttam először a tv-ben, és az ő karakterét kapcsolom hozzá leginkább. Érdekes, hogy Rowan Atkinson (Mr. Bean) is szerepel Maigret-t.

Monkot es Magnumot nem ismerem. MacGyvert idegesitonek talaltam, o nem is nyomozo, inkabb a technikaval buveszkedik. Michael Knightot nagyon szeretem, de o sem igazan nyomozo, mivel az esetek jelentos reszeben szinte kezdettol fogva tudni vagy legalabbis sejteni lehet, ki az ellenseg, maskor pedig foleg tetteneres utjan derul ki a bunos szemelye. A Columbo-tortenetek szorakoztatoak, de logikailag nem tettek ram mely benyomast, nemcsak azert, mert a nezo kezdettol fogva tudja, ki a tettes, hanem mindenekelott azert, mert valami telepatikus megerzessel Columbo is kezdettol fogva erre az egy emberre all ra es korulotte huzza egyre szorosabbra a hurkot, ahelyett, hogy tobb lehetseges gyanusitottat venne szamitasba. Sherlock Holmes nagyon jo megfigyelo es kivalo logikai erzeke van, de a rola szolo tortenetekben szinte mindig van valamilyen rendkivuli, bizarr elem (foszforeszkalo kutya, futtyszora hallgato mergeskigyo, dragakovet lenyelo liba), igy nem keltenek realisztikus benyomast, inkabb kalandregennyel keresztezett szorakoztato logikai jatekok. Poirot alakjat szandekosan kulonlegesre tervezte Agatha Christie, es az esetei egy resze is aligha volna elkepzelheto a valosagban (lasd pl. az egyik kedvencemet, a Gyilkossag az Orient expresszen-t), de az o szereploi egyenkent, kello alapossaggal vannak megrajzolva (ebbol a szempontbol a Hetvegi gyilkossag meg regenykent is megallja a helyet), es Poirot egyaltalan nem telepatikus biztonsaggal, hanem sok fejtores, aprolekos kerdezoskodes utan allapitja meg, hogy a sok lehetseges tettes kozul melyik az igazi. Ebbol a szempontbol a Miss Marple-tortenetek meg jobbak, az o kerdezgeto modszere egyszeruen lenyugozo, annal is inkabb, mert o leginkabb a jozan eszere es lelektani erzekere tamaszkodik, nem hord a fejeben lexikont, mint Sherlock Holmes (aki peldaul ranezesre meg tudja allapitani, honnan valo a sar egy ember csizmajan). Realisztikus szempontbol egyertelmuen a Maigret-tortenetek a legjobbak, Simenon jol ismeri, hogyan mukodik a rendorseg, es a tettesek, illetve a motivacioik is rendszerint eleg hihetoek, az iro nemegyszer komoly emberi tragediakat mutat be, es Maigret nagyjabol ugy jut el az igazsaghoz, ahogy egy valodi felugyelo tenne (eles ellentetben Columboval vagy a szandekosan specialisra rajzolt magandetektivekkel). A Derrick-tortenetek is hasonloak, de a filmsorozat keretei kozott nem lehetett hasonlo melyseget, arnyaltsagot elerni.

Simenon jól ismeri a mindennapi Párizst is, nem egy helyszínt a Maigret-regényekből ismertem meg. (Amikor ott jártam, ellátogattam az Aranyművesek-rakpartjára, ahol a főfelügyelő "dolgozott". A Bd Richard-Lenoir-ra, ahol "lakott", sajnos nem jutottam el.)