Csak engem készített ki Piton professzor halála?

Kiskortól HP rajongó vagyok. Először csak a filmeket láttam, aztán elkezdtem olvasni. És valami teljesen újat, mást kaptam.

Aztán ismét megnéztem a filmeket, és egyre jobban beleláttam a dolgokba. Rettenetesen megszerettem Perselust. És amikor meghalt, hát mintha kiszakították volna a lelkemet. Esküszöm, 2napon keresztül sírtam ha rágondoltam. És ez a mai napig így van. Rettenetesen érzem magam ha rágondolok. Ráadásul Alan Rickman halála is lesújtott, szóval lehet ezért élem meg még rosszabbul a dolgot. Lehet furán hangzik, de szerintetek lehet úgy megszeretni egy karaktert könyvön illetve filmen keresztül, hogy aztán űr marad az emberben, hogy tényleg érzem a hiányát ha csak eszembe jut?

Mielőtt bárki félreértené sose voltam szerelmes Piton professzorba, se Alanba. Csupán annyira magával ragadott az egész karakter. A hűsége Lily-hez. Az a bizonyos 'örökké' :/