A Marvel-filmek csak szerintem gagyik?

A kérdésed bizonyítja számomra, hogy vannak értelmes fiatalok :D

Egyetértek, szerintem is vérgagyik.

Amit tudni kell viszont, az az, hogy az amerikai folklórnak nagyon fontos részei ez a szuperhősös mítosz, mind a Marvel, mind a DC meg a többi. Náluk ez olyan, mint nekünk az Egri csillagok és a Pál utcai fiúk. És az amerikai társadalom meglehetősen infantilis, náluk már sok-sok generáció (a negyvenes évek óta!) nevelkedett ezeken a szuperhősökön.

Egyedül mi nem értjük, nem érthetjük, hogy hogy lehet Hulk vagy Batman komolyan vehető hős, mert nekünk sokkal idősebb a kultúránk, és másokat ismertünk meg hősöknek.

Amit viszont fel nem tudok fogni, hogy ezek a szuperhősös Marvel-filmek Amerikán kívül hogy tudnak annyira sikeresek lenni. Egyértelműen amerikai közönségnek készülnek az amerikai piacra. Ha úgy nézed meg a Bosszúállókat meg a többi hülyeséget, hogy semmit nem tudsz a hozzájuk kapcsolódó képregény"mítosz"-ról, pusztán filmként iszonyúan látványosak, de hihetetlenül buták. Még a Bosszúállók - ami valahol a comic bookok kifordítása - is iszonyúan sablonos és primkó.

Egyébként sok esetben jópofa filmeket csinálnak/tak képregényekből. Szerintem anno a Maszk (ha jól tudom, az DC) vagy a Men in Black 1 (ami viszont Marvel) nagyon vicces és aranyos volt. A Tim Burton-féle Batman (DC) szintén. Nem véletlenül: ott kellő iróniával kezelték a témát. De még a régi Superman is rendben volt, bár az már klasszikusnak számít, viszont nem épült az egész a CGI-re. Volt benne szív.

Ez az új Marvel-hullám a Zöld lámpással, az új Hulkkal, a Pókemberekkel és a többivel részemről nézhetetlen, és én sem tudok mit kezdeni velük. És főleg azzal, hogy Európában ezek a filmek miért sikeresek. Ami pedig a Marvelek mellett, azokkal egy időben történik hasonló alapokon (pl. Transformers-ek) arról jobb nem is beszélni...

A Zöld lámpás az DC

Nem értek egyet, nekem tetszettek többnyire az utóbbi idők Marvel-es filmjei különösen a Vasember 3, a marveles filmek következetesen optimista világlátású könnyed filmek, a történet nagyjából logikus és egy kis mondanivaló is kerül bele, ellentétben Michael Bay Transformers filmjeivel. A Transformers 4 nézése közben konkrétan 2 percenként lerohadt az agyam, amikor már kezdtem azt hinni hogy az Éjjel-Nappal Budapest és hasonlók a média legalja, kiderült hogy van még lejjebb is( de nem sokkal).

Nemcsak szerinted, de azért lássuk be, már pusztán a filmek kritikai fogadtatása is jelzi, hogy van különbség az átlag Marvel film (ami alatt inkább a Marvel Studios filmjeit értem, nem pedig a Marvel képregények alapján készült filmeket általában) és a Transformers-félék között.

Előbbieket ugyanis rendre dicsőítik a kritikusok is, mégpedig azért, mert ezek a filmek legalább valamennyire öntudatosak, helyén kezelik magukat, és kikapcsolva szórakoztatnak. Ezzel ellentétben egy Transformers sokkal inkább úgy "szórakoztat", hogy addig püföli az érzékeinket és addig tolja a végtelenül kínos, alpári fingós-dugós-hugyozós poénjait és minősíthetetlen szereplőit a képünkbe, míg az agyunk teljesen össze nem rogy, és ekkor már szinte bármit szórakoztatónak találunk.

Amúgy mindig is az ilyen látványos popcorn filmek hozták a nagy bevételeket, nincs ezen mit értetlenkedni. Kelet-nyugat, Amerika, Európa, Ázsia, stb. ez mindenütt igaz. Én inkább azt nem értem, egyesek miért kezelik úgy az ilyen dolgokat, mintha valamifajta kulturális vagy médiatermék-fogyasztási gát létezne a nemzetek közt, ami behatárolja, hogy az ott élőknek mit lenne és mit nem lenne szabad kedvelniük. Ha valaki szeret valamit, akkor szereti, kész, függetlenül attól, hogy hol él.

Miért nem elég az a válasz, hogy azért, mert szórakoznak rajta? Vagy mert kedvelik a témát? Az ilyen Marvel-es és hasonszőrű produktumokhoz amúgy is jelentős és hosszú történetre visszatekintő pop-kulturális rajongás tapad, ami szintén magyarázat a sikerükre. Persze sokakat ez nem érdekel, a legtöbb moziba járó valószínűleg csak annyit fog fel az ilyen filmekből, hogy akció, robbanások, CGI, média hype, internet mémek, szexi színészek, poénos beszólások, és ezért zabálják őket. Vitathatatlan, hogy ez azért negatívan befolyásolja az ilyen filmek és a kedvelőinek hírét.

Én egyébként nem vagyok Marvel fan, nem is követem a filmeket, max csak a TV-ben nézem meg őket évekkel kiadásuk után. De valamilyen szinten azért érdekelnek, mert mindig is kedveltem az ilyen fantasztikus, szuperhősös, robotos, szörnyes dolgokat, úgyhogy ezért tekintem meg őket. A Marvel másik nagy erénye, hogy nem próbál olyan sötét, komor és durva lenni, mint a legtöbb mostani DC feldolgozás, hanem igyekszik megőrizni valamit a képregények viccesebb, mesésebb hangulatából. Ez egy másik dolog, ami szimpatikussá teszi őket számomra -- másfelől az is igaz, hogy adott esetben pont a komolytalanság és az erőltetett humor teszi röhejessé és élvezhetetlenné a filmeket.

Igen, a blockbusterek a legsikeresebbek DE

azért szerintem lényeges különbség van a Titanic és Amerika kapitány között...

Sőt, a Ryan közlegény megmentése, a Csillagok háborúja, a Gyűrűk ura, a Terminátor, a Vissza a jövőbe, az Alien is mind popcorn movie. Lehet szeretni, nem szeretni ezeket, de még a kelet-európai art mozik rajongói is elismerik, hogy a Vissza a jövőbe filmekben van szív és ész, míg a Csodálatos Pókember azért nem tobzódik egyikben sem. És ami a lényeg, a fenti filmek kreativitásban sem szenvednek hiányt, az új Marvel-mozikat én kaptafának érzem.

Esetleg filozofikusan átgondolva megérthetjük a dolgot. A szuperhősös képregények egy olyan korban (negyvenes évek) születtek, amikor Amerika épp talpra állt a világválságból, megszületett a New Deal, háborúba mentek. A szuperhősök valahol mélyen ezt a korszellemet jelképezik, a hősiességet, a pátoszt, a felemelkedést, az erőt. Meg kell vizsgálni, hogy az akkori és a mai világ miben hasonlít/különbözik egymástól, és talán megérthető, hogy miért zajlik a szuperhősök reneszánsza napjainkban.

Ja, amúgy szerintem igenis összevethető Hulk a Pál utca fiúkkal. Igen, furán hangzik, de a Pál utcai fiúk a magyar nép körében nagyon ismert, legalább annyira, mint Hulk. Nyilván, az amerikai irodalomban vannak olyan művek (mondhatnék ezer nevet Ginsbergtől Tennessee Williamsig), amik IRODALMI és ESZTÉTIKAI szempontból azonos fajsúlyúak, de a Pál utcai fiúk az átlagemberek fejében elfoglalt szerepével Amerikában inkább Hulk azonos, mint a Vágy villamosa.

Amúgy én nem óvom az európai embereket ezektől a filmektől, felőlem nézzék. Én csak afféle méla értetlenséggel élek irányukban. Azaz nem igazán vágom, hogy kit elégítenek ki intellektuálisan/érzelmileg ezek a mozik. Na de, nyilván nem vagyunk egyformák.

A képregényfilmek nem igazán művészfilmek, szóval sose értettem az összehasonlítást. A képregények szerepe is csupán a szórakoztatás volt, a képregényfilmeké szintén.

Persze vannak komolyabb képregények is, amikből ha jó adaptációt csinálnak, akkor hordoznak magukban értéket. Például ilyen az idei Daredevil sorozat a Netflixen.

(Meg az is más kérdés, hogy rengeteg dologban eltérnek a képregényfilmek az eredeti alapanyagtól)