Mi a véleményetek ezekről a filmekről? (Lent)

Hát, nem mindegyiket láttam, de megpróbálok véleményt mondani...

Dühöngő bika: Egy nagyon kemény, naturális életrajzi dráma, nagyon sivár, elég nehezen emészthető, nem szórakoztatni akar, nem egy Never Back Down, hanem inkább elgondolkodtatni. A főhős egy nagyon elementáris figura, nagyon lebilincselő és letaglózó azt látni, ahogyan mindenkit legyőz, csak önmagát nem tudja és saját maga az egyetlen fék, ami visszafogja attól, hogy boldog legyen, pedig mindene meg lenne ahhoz. Nagy film, de viszonylag kiskoromban láttam (olyan 13-14 lehettem) így újra szeretném még nézni, mert akkor olyan sokat még nem fogtam fel belőle, ezáltal nem ragadott el annyira magával.

Warrior: Nekem annyira nem tetszett, nagyon hatásvadász, tele van ilyen szándékosan könnyzacskó facsaró jelenetekkel, kissé sablon is, hogy a két, teljesen másmilyen testvér küzd egymás ellen + a múltjuk, az apjuk ellen... nem tudom nekem ilyen mesterkélt volt az egész, aki akar látni egy olyan családi sportdrámát, ami direkt módon akar minél nagyobb hatást elérni, annak biztos tetszeni fog, de aki egy naturálisabb, valóságosabb történetet akar látni, ahol nem 2 percenként kisírják a fájdalmukat a főszereplők, hanem annál sokkal mélységesebben nyomasztó légkör hatja át a produkciót, annak nem ajánlom. Nekem se tetszett túlságosan, nem mondom, hogy rossz, egy jó iparosmunka, bár újra kéne néznem, mert ezt még kicsivel korábban láttam, mint a Dühöngőt, úgyhogy még egyszer megnézném, hogy-hogy hat rám.

A pankrátor: Na, megérkeztük a lista csúcspontjához. Ez egy lehengerlő film, annyira hitelesen, naturálisan bemutatja egy ember összeomlását, lejtmenetét, ahogy leragadt a múltban, a dicső múltban, a jelenben pedig képtelen megtalálni a helyét, zseniálisan bemutatja ez a pankrátor showbizniszt, a szegénységet, azt, hogy a sztárságnak milyen árnyoldala, mert igazán nagyot, onnan fentről lehet zuhanni. Óriási zenék, alakítások, valóságos, hiteles, olyan mint a Dühöngő bika, egy nagyon emlékezetes karakter drámáját mutatja be, de annál sokkal érzelemdúsabb, megindítóbb, nem mondom, hogy könnyebben fogyasztható, de szórakoztatóbb, lazább film, a Dühöngő bika néha lassú, unalmas és merev. Viszont nem az a hatásvadász, nyálas film, mint a Warrior, hanem, pont amit annál írtam, hogy sokkal mélységibb, lefojtottabb, nyomasztóbb drámai légkör hatja át a produkciót. Nagyon fájdalmas, nekem nagyon tetszett.

A remény bajnoka: Igazi nyálas hollywoodi történet, a bunyók valóságosabbak, de maga a történet nagyon giccses, nem véletlen Cinderella Man az eredeti cím. De, ez egy igaz történeten alapuló alkotás. Na, ez viszont megkeveri a dolgokat rendesen, mert ha ez mesterséges lenne, akkor azt mondanám, hogy viszolyogtató, így viszont egész érdekessé, átélhetővé válik a film. Bár, nekem túl sok a Warrior-hoz hasonló, nyál halmazállapotú érzelmi töltet a filmben, de annál ennyivel jobb, hogy ez valóságos, ezáltal elgondolkodtató, komolyan vehető, mondjuk ha mesterséges lenne, nekem akkor is jobban tetszene, mert elég erős hangulata van, és elég jól bemutatja egy adott kor nehézségét a kisember számára, ahol csak nap, nap után jön és teljesen kilátástalan az életünk, és mint a Rocky-ban, ebből a box-szal, ami a harcolás szimbóluma, akarunk kitörni, de kitudja van-e annyi tehetségünk hozzá, így csak a remény marad és az, hogy küzdjünk a végsőkig, az utolsó leheletünkig.

Millió dolláros bébi: Egy egész erős atmoszférával rendelkező, a Pankrátori szintekbe emelkedő drámával találtam szembe magam, ahol a sportból kiöregedett nő próbál küzdeni, egy szebb életért, de kilátástalan a küzdelme. Ám, ez megfordult, és a végére egy tanmese lett a filmből, ami az eutanázia mellett agitál. Igazából egy nagyon fontos civilizációs vívmánynak tartom az eutanáziát, úgyhogy jónak tartom ezt a filmben, és elég megindító, ahogy ezt az öreg lejátssza magába, hogy most mégis mi lenne a helyes döntés, és hogy mégis mit kéne tennie, ezzel a lánnyal, akit még eleinte semmibe vett és elhajtott, mi lenne számára a legdicsőbb befejezés, ez az élet után, amiben még a több mint 80 évet leélő öregnek is sokat tudott mutatni, arról, hogy az életben, hogyan is kell hinni és harcolni. Erős dráma, a tanmesei jelleg mit sem von le az értékéből, főleg, hogy jó dolgok mellett teszi le a voksát a film.

Vasököl: Ahogy előttem írták, egy egyszerű, kis hollywoodi sci-fi/akció film egy családi beütéssel, szórakoztathat, de igazán nem tud megfogni, nincs benne semmi ami különösebb hatással lenne az emberre, egy kis délutáni matiné. Nem túl hiteles, valóságos, de nem is ez a lényeg, csak, hogy szórakoztasson, amit végül is meg tesz, mert le tudja kötni az embert, a játékidő erejéig. Felesleges róla többet beszélni, kiemelkedően lejjebb helyezkedik el, mint a többi alkotás.

Az utolsót nem láttam, de nekem ez lenne a sorrend, ha esetleg nem tudnátok összerakni:

1. A pankrátor

2. Millió dolláros bébi

3. Dühöngő bika

4. A remény bajnoka

5. Warrior

6. Vasököl

1. Kiváló film, mely egy férfi szakmai-magánéleti sikereit, majd bukását prezentálja. Az egyik leghíresebb és legjobb sport-dráma film. Megtörtént eseményen alapul.

2. Remek film, Tom Hardy Hollywood egyik legnagyobb tehetségei közé tartozik. A film erős drámai vonásokkal és lassú történetvezetéssel dolgozik. Erős párhuzamba állítható egy másik A harcos c. filmmel. [link]

3. Kiváló dráma, Mickey Rourke meglepően jó benne. Hitelesen mutatja be hogy a pankráció nem megrendezett, de forgatókönyv szerint zajló szórakoztatóipar. Egyébként a valóságban is hasonló történt Mickey Rourke életében, rászokott a drogra és elvesztette a családját. Éppen ezért alakít benne olyan jól.

4. A nyomor filmje, mely a kitartásról és a versenyszellem diadaláról ad leckét. A három nagy tartalmi egység (siker, szegénység, siker) közül a a középső gyakorolja a legnagyobb hatást a nézőre. A film társadalomrajzot is ad a kor Amerikájáról (főleg az üzlet világáról).

5. Gyenge film, és Hugh Jackman számára is szégyen, hogy ilyen filmekben vállal szerepet. Egyébként az ötlet sem eredeti. A film erőssége viszont a vizualitás (anno Oscar-jelölt is volt a legjobb vizuális effektek kategóriában) és a robot megjelenítése. Szórakoztatónak is lehet mondani, de semmi extra. Nem mérhető az előző 4-hez.

6. Client Eastwood nem csak mint színész, de mint rendező is kiváló. A film lényegében egyfajta tanár-diák kapcsolat szépségét és drámaiságát mutatja be, remek színészi alakításokkal és forgatókönyvvel. Meglepő módon nem megtörtént eseményen alapul, ennek ellenére begyűjtötte szinte a létező összes begyűjthető díjat és jelölést.

8. (7. ?)

Samuel L. Jackson egyik legjobb filmje. Habár sok kritikus lehúzta a kevés sporttartalom miatt, nekem tetszett. A kibontakozó sztori lassan átfordul az apa belső világába, ahol felülvizsgálhatja saját életét és kapcsolatát a családjával, legfőképp fiával. Néhol talán túl érzelgős.

Rangsor: 1, 6, 4, 2, 3, 8, 5 (de az 5-t leszámítva mindegyik jó film)

egyet láttam közülük az 5-öst, de azért megpróbálok segíteni

Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen drámát fogok látni, és arra sem számítottam, hogy nagyon a film hatása alá kerülök, mert erre nagyon kevés film képes, de itt megtörtént, talán azért, mert bokszolok, talán azért mert női bokszoló vagyok, talán mert az edzőm hasonló mentalitású, őszintén nem tudom, de az biztos, hogy sírós este lett a jó kis filmnézős napomból. Az edző és a bokszoló kapcsolata nagyon érdekes, jellemfejlődés stb., ami még külön tetszik, és díjazom mint sportoló, az a nő kitartása, igen figyelemreméltó. Azért érezhető, hogy akármennyire érzelemmentes akar maradni az edző ez a legkevésbé sem sikerül neki, emiatt elég megindító a film. A vége, maga a döntés számomra már nem volt annyira izgalmas, éreztem ("tudtam") mi lesz a vége, egyet is értettem vele, így ez a szívszorító jeleneten kívül már nem lepett meg és az előbbi sajnálatot nem tudta fokozni. A tanulságot viszont levontam, és persze mindenki belegondol, hogy mi lett volna ha az edző gyakran ismételt mondatára jobban ügyel, hát nem tudjuk, ez is hozzárak a filmhez szerintem.