Eredet vagy Django elszabadul?

én mindkettőt rohadtul utálom... ha most a saját véleményemért lepontoznak a trollok, hát hajrá.

az inception tipikusan az a hollywoodi blockbuster, amitől az egyszeri ember baromi okosnak érezheti magát, pedig valójában az egész mögött semmi nincs. hol vannak az ilyen mozik az olyan zseniális thrillerektől, mint hitchcock munkái...

a django pedig egy tipikus mai tarantino. tarantino a kilencvenes években rendezett három tényleg szenzációs filmet, a kutyaszorítóbant, a ponyvaregényt és a jackie brownt. ezek minden szempontból újító alkotások voltak, de úgy, hogy valójában régi, ma már szinte nem is létező filmműfajokból (blaxploitation, francia újhullám, korai scorsese) rakta össze őket. a dramaturgia újszerű volt, a történetek dekára kimértek, a karakterek baromi élesek és fantasztikusan megírtak, a szövegek pólóra valók, a zenék bravúrosan jól kiválogatottak és mindezeken felül tele voltak posztmodern stílusjegyekkel, intertextualitással. ezután jött a kill bill, az inglorious basterds meg ez a django. tarantino minden rendezői erényéből még többet akart és az egész a visszájára fordult. a karakterek idegesítően kicentizettek lettek, a dumák mesterkéltek, a történet primitív, az intertextualitás meg már nem egy mókás adalék, hanem egy pisztolypörgetős menőzés tarantino haverjainak. a kill bill összehozza a wuxiákat, a chambarákat a nyugati exploitationnel és a westernnel, ami már furcsa. a basterds egy-az-egyben lopja sergio leone munkáit (ez már nem intertextualitás, hanem simán plágium), a django pedig egy spagettiwesternbe oltott 70-es évekbeli blaxploitation. részemről értékelhetetlen.