Mit gondoltok az Agymanók című filmről?

Megható volt, de kevesebb poén volt benne, mint vártam.

Amúgy hozza a szokásos Pixar-szintet, nem volt túl mély, de azért messze komolyabb a hollywoodi filmek többségénél.

Érdekes és aranyos. Felnőtt fejjel is jó volt kicsit belelátni a fejünkbe, még ha csak ilyen gyerekes módon is, de akkor is :)

Azóta mindig azt mondom a gyerekeimnek, amikor mérgesek, hogy átvette a fejükben az irányítást a harag :)

Üres. És másolt az ötlet. Vagy ha nem is másolt, de valahogy ha azt mondom valakinek, hogy Setona Mizushiro, akkor értetlen tekintet a válasz, ha meg benyögöm, hogy... Agymanók, vagy Inside Out, akkor a legtöbben elkezdenek visongani, elismerően nézni, és bólogatni. Pedig mondjak valamit? Rettentően üres. Az alapja kreatív, érdekes és mély, rengeteg mindent ki lehet belőle hozni. A kivitelezés? Rossz korosztályt céloz meg, alig van kifejtve, Joy/Öröm már szinte beképzelt, Sadness/Bánat meg érdekes. Lenne ha nem annyi lenne a szerepe, hogy mond egy pár szomorú gondolatot meg összebarátkozik Joy-jal és minden úúú happy, cool stb. Az egész filmre annyit tudtam mondani, hogy: És? Nagyügy, ezt mindenki tudja aki átesett ezen vagy ért a pszichológiához. Én nem látok mást mint egy lány felnövését. Mondja meg valaki mit ragozzak ezen tovább? Lehetne, de nem így. Nem a rózsaszín felhők keretei közt, ahol mindig garantált a pozitív befejezés.

Bevallom eleve ódzkodtam tőle, lévén kapcsolatban van a múltbéli komplexusaimmal meg sok mindennel, ami miatt kiráz a hideg az ilyen "kis-lények-a-fejedben-irányítják-a-tetteid" felállással, de amikor belekezdtem úgy voltam vele, hogy oké, nembaj, megnézzük, hogyan dolgozza fel. Nem jól. Eleve ott kezdődik a problémám, hogy én az "agymanókra" nem kis idióta, majdhogynem ijesztő lényikékre gondolok. Meg miért pont ezek a neveik? Oké, fő érzelmek. DE.

És hoppá. Említettem a másolt szagot. Na igen. Setona, egy mangaka, aki egy hasonló művet adott ki kezei közül 2009-ben, tehát jóval hamarabb, mint amikor ezt a valamit kiadták. Arról szól a történet, hogy egy lányt belső személyiségek irányítják. És itt lesz az a sokak által nem is ismert világ színesebb, annak ellenére, hogy egy fekete-fehér képregényről van szó. Ugyanis nem az fogja meghatározni az "agymanóinak" a jellemét, hogy düh, öröm, bánat, undor, meg félelem. (Megemlíteném, hogy milyen véletlen a japán írónő művében hány "agymanó" szerepel? Öt. Mekkora fura egybeesés.) Persze, gyerekeknek szól, jobb nekik ha egyszerűbben meg tudják érteni. Csak akkor nekik készítsék. Ne olyan szövegekkel legyen teli, amit egy kisgyerek jóformán fel se fog. Van egy szakadék a mondanivaló és a célzott korosztály számára kivitelezett mese közt. És így gyakorlatilag egy kisebb Grand Canyon keletkezik a filmben.

Összességében azt tudom mondani, hogy nem jó helyen született, nem jó nézőközönségnek. A gyermeteg figurák miatt képtelen lennék megnézni egy-két gyermekes anyukaként, viszont a 6 éves korhatár egy enyhe dolog. Még a tizenhat éves se biztos felfog mindent belőle, hát még a hat éves.