Mi a véleményetek a Hősök (Heroes) című sorozatról?

Egyetértek az előttem szólokkal.

A történet remek, de mintha a készítők nem bírtak volna vele... még többet akartak kihozni egy egyébként is nagyszerű sorozatból, számomra sikertelenül. Nem azt mondnom hogy a többi évad rossz, csak hogy nem éri utól az első évadokat. Összességében jó sorozatnak találom

Így van, az első évad alapmű, engem lényegében az szippantott be annak idején a sorozatfüggés világába. :) Még a második évad első fele is egész jó volt, nagyjából az írósztrájkig. Utána olyan szinten nem tudott magára találni a sorozat, hogy évadról évadra egyre gyengébb lett, az utolsó évadot már kifejezetten kínlódás volt megnézni.

De szerencsére az első évad önállóan is kezelhető, azt érdemes megnézni!

Szerintem ott szúrták el, hogy túl sokféle karakterre akartak fókuszálni, és túl sokminden történt velük, túl rövid idő alatt. Ettől a karakterfejlődés kaotikus lett, a nézőnek nem volt ideje adaptálódni hozzá.

Clarie az egyik pillanatban még naív iskoláslány, akit végigcibálnak egy rakás szó szerint vett testi-lelki horroron, és ahelyett, hogy összetörne, lesz belőle egy ilyen titkosügynök-szexszimbólum-nindzsalány-

Sylar az egyik pillanatban gyilkolási vágytól és kirekesztettségtől szenvedő szociopata, a másikban hideg fejú ér ravasz, de végig teljesen funkcionális tagja a társadalomnak.

...a karakterek 90% ának vagy nincsenek reális érzelmi folyamatai, vagy ha van valami, az is nagyon felszínes. Olyan balta arccal lesznek szuperhősök, mintha csak a boltba mentek volna kenyérért. Már így komikus, hogy tocsognak a vérben, senki nem ért semmit, és senki nem bízik senkiben, senki nem az aminek látszik, de egyik sem nem roppan bele lelkileg. Nincs emberi dráma, nincs se katarzis se erkölcsi tanulság.

Ezen kívül, szerintem az erők/képességek nem voltak jól átgondolva. Semmi konzisztencia nincsen, gyakorltailag mint valami rossz deviantartos OCk, minden rájuk van aggatva, mert az olyan kúúúl, de az egész olyan súlytalan, túl sok a deus ex machina meg az erők fitogtatáshoz alakított történetszál.

Hiro, Sylar és Peter egyenként megért volna egy-egy széritát, annyi sztorilehetőséget rejt a karakterük. Így összereszteni őket olyan, mint amikor az ötévesek úgy próbálnak kártyázni, hogy kigyűjtik a legerősebb lapokat, és már azért unalmas a játék, mert tudod, hogy mindenki marára nyerő pozítcióban van.

Én mondjuk eleve nem tettem volna bele időutazót, lassítót, stb, mert annyira elviszi az egész dolog súlypontját, egyrészt az az egy karakter túl erős lesz, másrészt meg könnyedén eljutunk a doctor who szindrómáig, amikor már senki nem tudja, hogy akkor most mi történt meg és mi nem.

Mondjuk tárgyi képességekkel is tök jó lett volna az egész, pl. bizonyos kémiai struktúrák mozgatása, átírása. Ebből is lehetett volna egyénileg tűzgyújtás, savvá alakítás, fagyasztás, emberek bedrogozása, mérgezés, gyógyítás, stb.

Vagy ha a pszcihológiai sík, akkor meg csak az érzelmek, gondolatok macerálása mindenkinél. Pl valaki szerelmet tud ébreszteni bárkinek bárki iránt, más meg depressziósság tesz embereket, a harmadik halluciánciókat, a nagyedik szuicid hajlamokat, az ötödik kényszercselekvéseket, a hatodik kényszeres igazmondást tud előidézni.

De ez a csillámpónis-marysue karakteralkotás tulzottan szétforgácsolta az egészet. És ment az szét már az elejétől, csak szép lassan. Eleinte élvezhető volt, mert az emberek többet akartak tudni, nem értették a dolog működését, de aztán egy idő után ez átfordul apátiába, és a sok rejtély már inkább eröltetetten keszekusza mint mint elgondolkoztató.