Miért ódzkodnak sokan a régebbi filmektől?

Én például szeretem a régi fekete fehér filmeket, film noir-okat. De a kedvenc filmjeim a Breakfast club (1985), és a Fight club (1999).

Sok régi film jobb mint a mostaniak, azok igazából a látványra mennek és a történet eltörpül mellette.

20/L

Ugyanazért, amiért ódzkodnak a jazztől és a klasszikus zenétől.

A régi film teljesen másban jó mint a mai film, amit nyújtani tud, arra sokaknak nincs igénye. Hozzászoktak egy bizonyos szinthez képi világ terén és a régi filmek nem érik el a szintet.

Szerintem túl fiatalok, ezeken az új HD minőségű filmeken szocializálódtak, és ahogy már írták előttem mások is, nem a történetet helyezik előtérbe hanem a látványt. Majd egyszer, amikor már túl sok ilyet megnéztek és valami másra vágynak, akkor fogják előszedni a régebbi filmeket. Ehhez is fel kell nőni szerintem.

Én is egyre több régi filmet szedek elő (80-as évek, vagy még korábbi, de például az Elfújta a szél is az egyik kedvencem), mert a filmek minősége számomra fokozatosan romlik. Persze nem a látvány (az mindig jobb lesz) de a történet, a rendezés és a színészek játéka egyre gagyibb, ripacsabb. Például én már amerikai vígjátékot nem is bírok nézni. Ha már vígjáték akkor európai, mert abban még vannak jó szövegek, poénok, nem csak ripacskodás. Ha meg amerikai film akkor maradok a drámáknál és a thrillereknél, azokban sokkal jobbak a színészek.

28N

Szerintem részben az aktualitás kérdése is felmerülhet. Az újabb filmekről általában könnyebb szóba elegyedni másokkal, és ha ezeket nézzük, úgy érezzük, mintha mi is haladnánk a korral és jobban képben leszünk az aktuálisabb filmekkel/színészekkel. Nem tudom, lehet, hogy hülyeséget írtam, ez csak eszembe jutott, mert néha én is szoktam így érezni, pedig nem vetem meg a régi filmeket.

Ami a régebbi látványfilmeket vagy hasonlókat illeti, vagy netán olyan akciófilmeket, horrorokat, vígjátékokat, stb, amik saját korukban korszakalkotók voltak, de azóta primitívnek vagy klisésnek érződnek, ott már némileg érthetőbb az ódzkodás. Mások az elvárások, más az ingerküszöb, és ami akkoriban újszerű volt, mára lehet, hogy elcsépelt és unalmas. Bár engem személy szerint nagyon szokott zavarni, ha emiatt nemcsak kerülik, de egyenesen meg is vetik és pocskondiázzák ezeket a filmeket. Ez már a suttyóság területe, szerintem. Pedig egy, teszem azt, fél évszázados, ósdi, bábokkal készült szörnyfilm is lehet éppoly szórakoztató, sőt, akár szórakoztatóbb is, mint egy mai agyromboló, érzékeinket megerőszakoló, "lelketlen" számítógépes filmförmedvény, ha a megfelelő hozzáállással kezeljük, és képesek vagyunk annak tudatában értékelni az akkori filmesek munkáját, hogy nekik nem állt a rendelkezésükre a legmodernebb filmtechnika és mellé egy több mint százmillió dolláros büdzsé.