Szerintetek a Hazudj ha tudsz című sorozat mennyiben alapul a valóságon, körülbelül hány százalékban?

Nem könnyű téma ez. Én már jó pár évvel ezelőtt elkezdtem ezzel foglalkozni, tanulni, és kutatni, ami főleg könyveket jelent (testbeszéd, Allan Pease, Hazugságok, Paul Ekman, Joe Navarro, stb.). Sajnos még nem sok felfedezésünk van a témáról, a non-verbális kommunikációról. Illetve ez inkább az arcra vonatkozik, és az azon megjelenő érzelmekre és jelekre, amit egyébként Paul Ekman kutat(ott). Az ő kutatásaira épül a Lie to Me sorozat is. Cal Lightman őt szimbolizálja. A filmben látottak nem mese és nem humbuk, 100%-ban a valóságon alapul. Inkább máshogy fogalmaznám meg a sorozat és a tudomány közötti kapcsolatot. Az egyik túlzás, ami a filmben van, hogy a hazugságvizsgálás túl konkrét, a jelek, és az, hogy a jelek alapján hazudik-e vagy sem, egyenesen arányos. Tehát szájrándulás=hazugság. A film szerint. A valóságban nem ilyen egyértelmű. Vagyis inkább azt mondom, nem MINDIG ilyen egyértelmű. A másik túlzás, hogy a sorozatban benne van kb. az összes felfedezés, amire Paul Ekman rájött, tehát a filmben szépen el vannak osztva a "hazugság jelei" és "az igazmondás jelei". Tehát minden hazugra jut egy jel, ami elárulja őt. A valóságban viszont általánosságban elmondva, ha valaki hazudik, nem biztos, hogy azt látni fogjuk rajta egy egyértelmű jelből. A valóságban sokkal nehezebb kideríteni, illetve kiszúrni a hazugot. De a sorozat (és mellé Paul Ekman könyvei) mindenképpen nagyon jó és rendkívül hasznos tudásanyag, elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki hazugságszakértővé váljon, ha egyáltalán lehet ilyenné válni (olyan pontossággal és bizonyossággal, mint Lightman teszi). Én azt mondom, gyakorlás a tudás anyja. Mint ahogy mindennek, ennek a tudománynak is rengeteg időt kell szánni, hogy egyre jobbak és jobbak legyünk. Ezer és ezer arckifejezést kell látnunk, ezer és ezer videót illetve élő embert, ahogy látjuk őket ahogy hazudik, illetve ahogy igazat mond. Véleményem szerint így sajátítható el ez a tudomány.