Harry Potter, abból két kérdés. Hopponálás?

Hopponáláshoz kell 2 kémény, egy amiből indulsz és egy, ahova érkezel. Kell 1 marék jófajta por, majd a cél kiválasztása. Ha jól rémlik könyvből, neked kell tudnod (fejben), hogy hova akarsz menni, majd a címet nagyon pontosan, jól érthetően kell elmondani (aminek meg nincs sok értelme, ha fejben megvan a cél, de ez a könyv/film már csak ilyen).

Hopponálási vizsga alatt nem tudom mit értesz, kiskorúak is használhatják, annyi hogy 17 éves korig meg van jelölve minden mágus, tehát ha hopponálsz, teleportálsz, zsupszkulcsolsz stb arról tudni fognak (kb mint házi őrizetben a helyzetjelző a bokádon, ami jelzi, ha alkoholt fogyasztottál, tudja hol vagy stb).

Látom nem olvastad a könyvet, itt az idézet az első hoppanálás óráról.

HOPPANÁLÁSI TANFOLYAM

Mindazon tanulók, akik betöltötték, vagy augusztus 31-ig betöltik

tizenhetedik életévüket, részt vehetnek a tizenkét hetes hoppanálási

tanfolyamon, amelyet a Mágiaügyi Minisztérium oktatója vezet. Aki

részt kíván venni a tanfolyamon, tüntesse fel a nevét jelen hirdetmény

alsó részén. A tanfolyam térítési díja: 12 galleon.

Szombat délelőtt Harry és Hermione együtt mentek le az órára – Ron külön indult el

Lavenderrel. A kijelölt helyszín a nagyterem volt, ahonnan erre az alkalomra eltüntették az

étkezőasztalokat. A terem magas ablakait eső verte, s a bűvös mennyezet sötéten kavargott az

összegyűlt diákok és tanárok feje fölött. Jelen volt a négy házvezető: McGalagony, Piton,

Flitwick és Bimba, valamint egy ismeretlen, alacsony férfi, akiről Harry feltételezte, hogy a

minisztériumból küldött hoppanálás oktató lehet. A pöttöm varázsló külsejét meghökkentő

színtelenség jellemezte: a szempillája átlátszó volt, a haja piheszerű, s teste egészében véve

olyan benyomást keltett, mintha a leggyengébb fuvallat is fel tudná kapni. Harry

elmorfondírozott rajta, hogy vajon a rengeteg eltűnés és felbukkanás lúgozta-e így ki a férfit,

vagy épp ellenkezőleg: törékeny alkata tette őt különösen alkalmassá a gyakori hoppanálásra.

– Jó reggelt – köszönt az idegen, miután minden érdekelt megérkezett, és a házvezetők

lecsendesítették a diákokat. – Wilkie Derreng vagyok, és a minisztérium megbízásából

érkeztem az iskolába. Az előttünk álló tizenkét hétben én leszek a hoppanálás oktatótok.

Reméljük, ez idő alatt sikerül megfelelően felkészítenem benneteket a hoppanálás vizsgára...

– Malfoy, fogja be a száját, és figyeljen oda! – csattant fel McGalagony professzor.

Mindenki forgolódni kezdett. Malfoy arca sötétvörösre gyúlt a szégyentől és dühtől;

odébb lépett Crak mellől, akivel addig suttogva vitatkozott. Harry rápillantott Pitonra. Az

szintén ingerült arcot vágott, bár Harry gyanította, hogy nem Malfoy neveletlensége miatt,

hanem mert McGalagony rászólt egy mardekárosra.

– Tehát remélem, hogy a tanfolyam után sokan közületek sikeres vizsgát tesznek majd –

folytatta Derreng. – Mint tudjátok, a Roxfortban nem lehet se hoppanálni, se dehoppanálni. Az

igazgató úr azonban a nagytermen belül egy órára feloldotta a mágikus tilalmat, hogy lehetővé

tegye számotokra a gyakorlást, de hangsúlyozom: e falakon kívül továbbra sem

hoppanálhattok, és nem is volna bölcs dolog megpróbálkoznotok vele.

– Most arra kérlek benneteket, álljatok fel úgy, hogy mindenki előtt legyen másfél

méternyi szabad hely.

Azonnal élénk mozgolódás, tülekedés támadt a teremben; a diákok elhúzódtak a

mellettük állóktól, belehátráltak a mögöttük állókba, és félreparancsolták az előttük állókat. A

házvezető tanárok elvegyültek a sokaságban, helyeket jelöltek ki, vitatkozókat választottak szét.

– Te meg hova mész, Harry? – csodálkozott Hermione, de nem kapott választ. Harry

sietve elindult a zsibongó tömegben. Elhaladt Flitwick professzor mellett, aki néhány

hollóhátast próbált meggyőzni róla, hogy nem állhatnak mind ugyanarra a helyre a legelső

sorban, Bimba professzor mellett, aki hasonló vitát folytatott a hugrabugosaival, és végül,

miután kikerülte Ernie Macmillant, sikerült észrevétlenül elhelyezkednie leghátul, közvetlenül

Malfoy mögött, aki az átmeneti zűrzavart kihasználva tovább folytatta vitáját a tőle másfél

méterre álló, mogorva Crakkal.

– Nem tudom, hogy meddig tart még! – emelte fel a hangját Malfoy, nem sejtve, hogy

Harry ott áll mögötte. – Azt hittem, gyorsabban végzek, fogd már fel!

Crak felelni akart, de Malfoy megelőzte, mintha előre tudná a választ.

– Semmi közöd hozzá, mit csinálok! A ti dolgotok Monstróval az, hogy őrködjetek!

– Én meg szoktam mondani a barátaimnak, hogy mit csinálok, miközben velük őriztetem

magam – szólalt meg Harry, ügyelve rá, hogy csak Malfoy hallja, amit mond.

A mardekáros fiú megpördült a sarkán és a pálcája után kapott, de ebben a pillanatban

mind a négy házvezető tanár elkiáltotta magát, hogy „Csendet!”, és a diáksereg elnémult.

Malfoy kelletlenül visszafordult előre.

– Köszönöm – szólt Derreng. – Akkor hát...

Meglendítette pálcáját, mire minden diák előtt egy-egy régimódi fakarika tűnt fel a

padlón.

– A hoppanálás kulcsa a három cél – magyarázta Derreng. – A célmeghatározás, a

céltudatosság és a célirányosság!

– Első lépés: összpontosítsatok a kiválasztott úti célra – ami ez esetben a karika belseje.

Először mindenki jobbra-balra forgott, hogy lássa, mit csinálnak a többiek, aztán ki-ki

belebámult a saját karikájába. Harry is fixírozni kezdte a poros padlót, s megpróbálta kiüríteni

elméjét, de hiába: egyre az járt a fejében, hogy mit csinálhat Malfoy, amihez őrszemek kellenek.

– Második lépés – folytatta Derreng. – Céltudatosan határozzátok el, hogy átkerültök a

kigondolt helyre! Engedjétek, hogy a célbaérés vágya testetek minden porcikáját átjárja!

Harry megint körülnézett. A tőle balra álló Ernie Macmillan annyira koncentrált, hogy az

arca is belevörösödött – olyan volt, mint egy óriástyúk, aki kvaff-méretű tojást készül tojni.

Harry visszafojtotta nevetését, és szemét ismét a karikájára szegezte.

– Harmadik lépés – zendült Derreng hangja. – Mikor megadom a jelet, körbefordultok, és

célirányosan belevetitek magatokat a semmibe! Tehát háromra: egy...

Harry lopva körülpillantott, s jobbára meghökkent arcokat látott.

– ...kettő...

Harry megpróbált ismét a karikára koncentrálni. A másik két célt már réges-rég

elfelejtette.

– ...három!

Harry megpördült a sarkán, elvesztette az egyensúlyát, és kis híján elesett. Sokan jártak

így: tele volt a terem tántorgó emberekkel. Neville szimplán hanyatt esett, Ernie Macmillan

ellenben egy piruett-szökkenéssel beleugrott a karikájába, és mindaddig borzasztóan örült a

sikernek, amíg észre nem vette, hogy Dean Thomas a hasát fogva nevet rajta.

– Semmi baj – szólt egykedvűen Derreng, aki eszerint nem is számított jobb eredményre.

– Igazítsátok meg a karikákat, és álljatok vissza a kiindulási pontra...

A második próbálkozás nagyjából ugyanúgy sikerült, mint az első. A harmadik is. A

negyediknél végre történt valami: fájdalmas sikoly hangzott fel, és mindenki rémülten

rámeredt a hugrabugos Susan Bonesra, akinek úgy sikerült behoppanálnia a karikába, hogy a

bal lába tőle másfél méterre, a kiindulóponton maradt.

A házvezető tanárok nyomban odasiettek a lányhoz. Durranás rázta meg a nagyterem

falait, bíborszín füst gomolygott fel, s mikor kitisztult a kép, Susan már ismét birtokában volt

mindkét lábának. Az arcán azonban határtalan rémület ült.

– Ez az amputoportálás, vagyis egyes testrészek hátrahagyása – adta meg a

magyarázatot Derreng. – Akkor fordulhat elő, ha nem megfelelő a céltudatosság. Folyamatosan

koncentráljatok az úti célra, és célirányosan, nem kapkodva induljatok el felé... így.

Azzal Derreng tett egy lépést előre, széttárt karokkal kecsesen megpördült a tengelye

körül. Abban a szempillantásban libbenő talárjával együtt köddé vált, hogy a terem végében

bukkanjon fel ismét.

– Ne feledjétek a három célt! Próbáljátok meg újra... egy... kettő... három...

Egy órával később még mindig Susan amputoportálása minősült az addigi

legérdekesebb eseménynek. Derreng ennek ellenére nem kedvetlenedett el. Összecsatolta

köpenye gallérját, és csupán ennyit mondott:

– Jövő szombaton ismét találkozunk, és ne feledjétek a kulcsszavakat: célmeghatározás,

céltudatosság, célirányosság.

Intett a pálcájával – a karikák eltűntek –, és McGalagony társaságában kisétált az ajtón. A

diákok zsibongani kezdtek, és szintén a bejárati csarnok felé vették az irányt.

Nincs is sok Mr. Mrs általában a Mr.Weasley és Mrs Weasley előtt van csak.

Hát arra már nem emlékesze, hogy milyen volt a vizsga vagy két éve olvastam a könyvet, amit bemásoltam az pdf formátumba volt, kikerestem gyorsan szó alapján.