Miért van az, hogy az időutazós filmek többségében elkövetik ezt a hibát? (bővebben lent)

Igen ez így van ahogy leírod, én inkább nem gondolok bele az időutazós filmekbe, csak élvezem azokat :)

Viszont ha érdekel a téma, akkor nézd meg Stephen Hawking erről szóló tudományos eszmefuttatását :) Elmagyaráz sok mindent, nézd meg!

Ez egy izgalmas téma, megköszönöm a kérdezőnek, hogy feldobta ;)

Éppen a Vissza a Jövőbe ahol felvetették és el is magyarázták ugyanezt a kérdést :P

A te példádnál maradva, a saját idővonaladon, Lennon meghalt 1980-ban, ezzel okot adva neked, hogy amint lehetőséged van rá visszamenj a múltba és megakadályozd Lennon halálát. Ha dolgod végeztével visszatérsz 2014-be, akkor az már a megváltoztatott idővonal lesz, nem azonos a te eredeti idővonaladdal. Szóval nem a saját "helyedre" térsz vissza.

Ennek az egyik következménye, hogy az alternatív 2014-ben Lennon teljes életet élt, és ebben az idősíkban a te alternatív változatodnak valóban nem lesz oka visszamenni az időben, de attól te még ugyanúgy megtetted, amit kellett.

Az a fajta paradoxon amit említesz akkor lenne "probléma" a film logikáját követve, ha az alternatív idővonalak létrehozásának lehetőségét kizárnánk, helyette egy "hullám effektus" szerű változás haladna végig az időben Lennon halálának megváltoztatásától. (Habár ott meg volt valami olyan magyarázat rá, hogy az időben utazó személy úgymond kívül esik ezen a változási hullámon, így az ő az eredeti idő emlékeivel térne vissza a megváltozott 2014-be, változatlanul és kívülállóként szemlélhetné a világot ahol Lennon teljes életet élt)

A Vissza a Jövőbe filmben említették is, hogy Marty alternatív változatát valami bentlakásos iskolába súvasztották el, ellenkező esetben ő is ott lett volna, hogy még nagyobb kavarodás legyen :P

Terminátor témában pedig csak az első kettő film mérvadó, a többi csak terminátor ízű popcorn mozi amiben sok értelmet nem kell keresni :P

Hát az igényesebb filmek úgyis megalkotják rá a saját magyarázatukat, törvényeiket, de itt van egy saját agymenésem a témában:

Ha kizárjuk a kvantumfizikát és mindenféle modern elméletet és csak a hagyományos, 3D-s fizika szemüvegén át nézzük, akkor időutazáskor valójában az történik, hogy létrehozom saját, önmagammal mindenben megegyező hasonmásomat, aki azonban nem a jelennek, hanem a múltnak lesz a része. Az azonban, hogy teszem azt, öt évvel ezelőtt keletkezzen egy ember a semmiből, hatalmas szembeköpése lenne az anyagmegmaradásnak: a mérleget ki kell egyenlíteni azzal, hogy az eredeti énem a jelenben megszűnik létezni, legalábbis amíg haza nem térek. Na most ha a múltban megváltoztatok valamit, az rám nem lehet semmilyen hatással, hisz én akkor éppen a múlt része vagyok: ott keletkeztem, ott élek, az, hogy a fejem tele van egy öt évvel később élő ember emlékeivel és tapasztalatival fizikailag irreleváns. Tehát ahogy korábban írtátok, simán lehetséges, hogy létrehozzak egy alternatív jövőt/jelent, aminek az én múltbéli tevékenységem is szerves része, anélkül, hogy ez rám bármilyen kihatással lenne. És akkor itt jön az, hogy hazatérve miért nem találkozom a saját alternatív énemmel: nos, az továbbra is ellentmondana a fizika törvényeinek, hisz az én múltbeli "megszületésemet" ki kell egyenlíteni valamivel. Tehát az alternatív jövőben valóban lesz egy alternatív én, aki éli az alternatív életemet, de az időnek abban a pillanatában, amikor az eredeti énem végrehajtotta az időutazást, ő, bármit csinál is éppen, nyom nélkül megszűnik létezni, így hozva egyensúlyba az univerzum anyag- és energiaforgalmát. Ezután nekem már nem lesz más dolgom, mint hazatérni és elfoglalni a helyét, bár valóban jelenthet némi kényelmetlenséget, hogy egy egészen más életre emlékszem, mint ami az övé volt. :)

Ami a jövőbeli ént illeti, csak akkor igaz, hogy nem találkozhatsz vele, ha ott is maradsz a jövőben örökre. Ha később sikerül hazajutni és elég ideig élsz, akkor simán lehet, hogy az öreg éned ott vár rád a "landolás" helyszínén és vigyorogva közli, hogy "már nagyon régóta várok rád". Na persze ki lehet találni olyan világot is, ahol minden időutazás létrehozza a saját alternatív valóságát, amiben a későbbi utazások következményei nem szerepelnek (bár szerintem ez épp az időutazós történetek varázsát nyírja ki valamennyire, vagyis hogy a múlt és jövő folyamatos kölcsönhatásban van), de amíg valaki össze nem hozza a valóságban, addig ez csak fantázia kérdése, fölösleges ezt számon kérni bármilyen filmen.

"Tehát ha mondjuk épp beszélget valakivel, amikor megérkezem, akkor abban a pillanatban semmivé foszlik? Ez további bonyodalmakat szülhet." >

> Valahogy úgy, de ahogy írtam, ez csak egy lehetséges feloldása a paradoxonnak. Akár úgy is el lehet képzelni, hogy ő ő ugyan eltűnik, de te rögtön átveszed a helyét, így összességében olyan lesz, mintha az alternatív énedbe kerülne be az eredeti éned tudata. A bonyodalmak megoldása pedig az időutazó felelőssége ;)

" Én erre mindig azt mondom: Akkor a BTTF1-ben, amikor a doki a kutyát egy perccel előre küldte, akkor az miért nem találkozott ott az egy perccel későbbi jövőbeli önmagával? :D Ezt legegyszerűbben valami ábrán lehetne bemutatni. Nevezetesen azt, hogy ha én egy adott pontról elfüstölök, és atugrok egy szakaszt, akkor az a rész nélkülem zajlik egész az érkezési pontig." >

> Hú, rég láttam azt a filmet, már nem igazán emlékszem arra a jelenetre. De ahogy írtam, nem feltétlenül találkozol magaddal, csak akkor, ha a jövőbe tett kirándulás után vissza is térsz a saját idődbe, majd bevárod magad. Tehát ha mondjuk előreugrasz az időben három percet, majd éled tovább az életed mintha mi sem történt volna, az a külső világ számára tényleg úgy néz ki, hogy eltűntél három perce, majd visszajöttél. Viszont mondjuk kíváncsi vagy a jövőre, előremész harminc évet, körülnézel, majd mivel azért nem akarod ott tölteni hátralévő napjaidat, visszautazol kb. akkora, amikor elindultál (általában pár perc különbséget szoktak hagyni az indulás és érkezés között). Ez a külvilág száméra megint csak olyan, mintha pár percre tűntél volna el, viszont harminc év múlva valahol a világban meg fog jelenni a múltbéli éned, amit te is tudsz, tehát dönthetsz úgy, hogy találkozol vele. Sőt, ha így teszel, akkor az azt jelenti, hogy a harminc évvel korábbi kirándulásod alatt már összefutottál az öreg önmagaddal (a paradoxonokat és egyebeket most hagyjuk), vagyis nem is csak puszta szeszélyből fogsz odamenni magadhoz, hanem mert emlékszel rá, hogy oda kell menned. Tehát maga a találkozás egyáltalán nem hülyeség, csak két dologra kell odafigyelni: az öreg verzió emlékezni fog az időutazásra, beleértve az önmagával való találkozást is, tehát neki az egész szituáció ismerős lesz már, valamint a megjelenése maga után vonja, hogy az időutazó sikeresen visszajut a saját idejébe, hogy aztán bevárhassa önmagát. Egy ilyen fordulat elég könnyen kinyírja az átlag időutazós film bonyodalmait ("jaj, nehogy itt ragadjunk", "jaj, nehogy meghaljunk"), viszont túl jó poén, hogy kihagyják, ezért aztán mindenféle hülyeséget találnak ki, pl. a BTTF-ben asszem a jövőbeli verziók nem emlékeznek az időutazásra, aminek semmi értelme (ha eredetileg nem is élték volna át, a Doki akkor is megváltoztatta a múltjukat, amikor visszament a fiatal énjükért), bár lehet, hogy ezt is megmagyarázták valahogy, nem tudom - végül is minden csak az írókon múlik. A másik megoldás, amikor az időutazó főhős a sorsa ellen küzd, tehát a jövőbeli énjével történik valami rossz, amit megpróbál a saját idejében elkerülni/megakadályozni.

Van amúgy pár film, ami szerintem elég jól kezeli ezeket, bár biztos lehet bennük is hibát találni. Lehet, hogy már ismered őket, ha ennyire szereted a témát, de talán tudok újat is mondani:

12 majom - ebben a filmben az az alapszabály, hogy a múlt megváltoztathatatlan, ha valaki vissza is megy beavatkozni, az csak annyit jelent, hogy neki is része volt abban, hogy a dolgok úgy történtek, ahogy.

Deja vu - Nem akarok spoilerezni, mert fontos benne a meglepetés ereje, de szerintem elég jól megoldják benne a szokásos ellentmondásokat.

Pillangóhatás - A főhős itt a saját emlékeibe tud visszautazni, megváltoztatva a korábbi tetteit és új jelent hozva létre, egy nagyobb csúsztatást leszámítva szerintem teljesen korrekt.

És végül, bár meglehetősen eltér a fentiektől, mégsem hagyhatom ki a személyes kedvencemet, a Doctor Who c. sorozatot, ami ugyan tele van ellentmondással, kb. évadonként megváltoztatják vagy újramagyarázzák az időutazás szabályait, mégis, amikor az ember ül és nézi, teljesen logikusnak hat meg úgy egyáltalán, tök jó az egész :D

az időutazó felesége

az időgép

x-men az eljövendő múlt napjai

nézd meg, teljesen új módom mutatják be az időutazást, az általad említett paradoxont is belevéve a történetbe!

a nyolcas válaszolónak:

szerintem ha valaki visszamegy az időben és valamit megakadályoz, akkor (akármennyire paradoxon) nem egy másik, "meglévő" világba megy, tehát ahová visszatér, az a saját élete lesz, amit ugye megváltoztatott. Mivel ugye oda tér vissza, ezért valamilyen logikai szempontból már ott is kellett lennie, tehát nem "eltűnik" a másik énje, hanem ő volt az, aki alapból ott volt, és reálisan ugye minden "én" hasonló, tehát a másik énje lehet, hogy szintén visszament a múltba, elkövetett egy hibát, és "Lennon meghalt".

Mert ha úgy vesszük, ahogy te mondod, akkor az a két univerzium teljes összeomlását jelentené, mivel felbomlik az "egyensúly", ahogy mondani szokták.

Mert egyik univerzumból eltűnik, a másikban meg ketten lesznek?

És nem azt mondom, hogy helyet cserélnek, hanem egyszerűen más univerzum, de ugyan az a hely.

Hmm nem tudom elmagyarázni jobban, remélem megértetted :D

röviden: van körülbelül többmillió univerzum, nem tudom ebből mennyi a párhuzamos, de azt már megmondták, hogyha te egy másik univerzumba érkezel, tehát a két univerzum "összeér", akkor mindkettő kipusztul, vagy felrobban, jó esetben csak eltűnik.