Gyűrűk ura: Mit gondoltok erről az elméletről? Beszélgessünk!

Egyetértek abban, hogy lenyűgöző alkotás a Gyűrűk Ura, de nem az allegória-jelleget emelném ki belőle elsősorban. Hiszen a legtöbb mesére vagy fantasyra igaz a megállapításod, miszerint afféle örök igazságokat, követendő/ kerülendő példákat tár elénk a mű, melyek megfeleltethetők jelenünk elemeinek.

Szerintem a legcsodálatosabb e könyvben az, ahogy Tolkien megalkotott egy saját vilàgot, önálló nyelvvel, naptárral, mitológiával, történelemmel, térképekkel...

Természetesen az író életében meghatározó események és környezete hatásai is megfigyelhetők a történetben. Példaként említhető Tolkien felesége, akit Tinùvielként képzelt el, s sírjára is e nevet vésette. Továbbá mély vallásossága, melyből a kereszténység nagy kérdéseinek (halhatatlanság, túlvilág...) és értékeinek (bátorság, önfeláldozás, hűség,irgalom...) meghatározó szerepe fakad. Sok kritikus szerint a szerző részvétele az első világháborúban alapozta meg a gonosz, pusztító hatalom és az azzal szemben álló bajtársiasságra támaszkodó, tiszta erők harcát. Mindez érthető annak tekintetében, hogy akarva is lehetetlen teljesen függetlenül gondolkozni értékrendünktől és tapasztalarainktól, melyek legapróbb tetteinkben is jelzik az életről alkotott képünket.

Szerintem az író nem célzottan alkotott párhuzamokat a mese és a valóság közt, csupán így látta tökéletesnek a művet, alkalmasnak arra, hogy vágyat érezzen az olvasó a megismerésére.

Egyébként a könyv által közvetített erények ma is ott vannak bennünk, csak amíg nem szembesülünk a pusztítással, mely meggondolatlan cselekedeteink következménye, addig nem látjuk be, hogy hibáztunk. Éreznünk kell nekünk is a fájdalmat, mit okoztunk, hogy meglássuk a helyes utat. Persze van, akinek már semmi sem segít visszafordulni, de az ilyen embert sajnálni kell azért, mert így nem láthatja a szépet és a jót sem (ahogy Frodó is szánja Gollamot). Ha pedig a "gonosz" kezébe hatalom kerül, küzdeni kell ellene a végig, mert nem adhatjuk fel emberi mivoltunk legfontosabb részeit, melyek képessé tesznek az építésre, míg rombolni minden lény képes.

Későre jár, elfáradtam, így eszmefuttatások talán kissé csapongónak és elvontnak hat, de legalább további elmékedésre adhattam okot (irányadó gondolataid megszilárdítása mellett) .

Talán kicsit megkéstem,de azért leírom gondolatomat a filmről,könyvről.

Annyira beleszerettem a filmbe és könyvbe egyaránt,hogy amikor csak tehetem megnézem elolvasom azt. Lány vagyok..nö,de ez a legkedvesebb film számomra. Nem birom a nyáltól csöpögő romantikus filmeket...max. A vértől :D

Mennyivel jobb lenne,legalábbis szerintem,az ha az író által leírt világban élnénk...orkok,tündék mellett egy mesebeli tájon. De a valóság más. Van egy átmenet a leírt és a mostani világ/emberek között,egy határ melyet csak a képzelet választ el. Frodó egy jó karakter,de az igaz,hogy Samu nélkül nem tudta volna végigvinni az uton a gyűrűt. A példaként amit a kérdező felhozott..a Gimli és legolas kapcsolatot csak helyeselni tudom. Példaként is mutathatnák. Gandalf is a kedvencem és majdnem sírtam amikor azt hittem meghalt. :( de minden jó lett a végére. Csak kicsit szomorù volt mikor Frodo és Samu bùcsûzott a hajónál a legvégén...akkor eszmélten rá teljesen,hogy a kalandnak vége.. A gyűrűk urát imádom,de a hobbittal van pár gondom...én szeretem a fantáziát,de a beszélő sárkánytól megáll az eszem... :D