Nagy baj az, ha én mindig kritikus szemmel nézem a filmeket?

Igazából a néző felelőssége, hogy szár filmet ne nézzen.

Így az ostoba, és igénytelen rendezők szépen elvesztik a támogatást, és csak olyanok maradnak fenn, akik igenis törődnek a részletekkel, és elég precízek, tehát komolyan veszik, amit csinálnak. Egy filben valóban jó a hitelesség, hacsak a film miliője nem követeli meg a szürreális gondolkodást (Mechanikus Narancs, Radírfej, Dr. Caligari, Az Andalúziai Kutya stb...). Persze a média hajlamos a pénz mellé szerződni, és nem olyasmit tárni mások szeme elé, ami a plakátot bámuló járókelő esztétikájának tesz eleget, hanem a pénztárcájának. Nem szabad viszont túlságosan antiarccá változni sem, mert vannak bizonyos véletlenek, amik jó filmek, és a média egyengeti útjukat. (Fekete Hattyú, a Keresztapa - amit a televízió tett híressé, és videókazetták tömege -, Star Wars, Hair, Schindler Listája, 127 Óra stb...)

Hát nekünk nem baj, csak te nem fogod élvezni. A filmkészítés az egy külön művészet, nem az a dolga, hogy a valóságot adja vissza, hanem hogy azt adja vissza amit pár ember megálmodott. Például nem tudom, hogy minden filmben így van-e de a hangok (ajtónyikorgás, lódobogás, sikítozás egy csatában stb) készítése egy külön szakma és megmondták, hogy nem is az a feladata, hogy a valóságot adja vissza, hanem az érzést.

Amúgy meg hát igen, attól is függ, hogy mit nézel. Nagyon sok valóságos film van csak meg kell találni őket.