Mit gondoltok Tarantino filmjeiről?

Grindhouse:

Quentin Tarantino három dolgot biztosan imád: szerepelni filmjeiben, utalni saját, vagy mások mozijaira, valamint tisztelegni a mozgóképtörténelem fontos momentumai előtt. Nem csoda tehát, hogy a Grindhouse: Halálbiztos című művében is maradéktalanul eleget tesz kedvelt triumvirátusának, miközben kiválóan elevenít fel egy értékekkel nemigen, de tartalommal annál jobban bíró korszakot és annak komponenseit.

A lepusztult, aprópénzért látogatható filmszínházak világából hozott el egy darabot az amerikai rendező-író, egy olyan, tipikusan amerikai szubkultúra morzsáit, amely a moziláncok megjelenésével a kihalás szélére sodródott. A Grindhouse: Halálbiztos az úgynevezett exploitation filmek legnagyobbjait idézve az erotikára, az erőszakra és az akcióra helyezi a hangsúlyt, mindenféle magasztos és mögöttes tartalomtól, mondanivalótól mentesen. A mű két részre bontható, amelyek ugyan úgy épülnek fel, pusztán a szereplők és a végkifejlet különbözik. A fejezetek nagy része a karakterek megismerésével telik el, ami nem áll másból, minthogy egész végig a lányok dumáját hallgatjuk. Szerencsére Tarantino jól használta fel több éves tapasztalatát, így az elsőre unalmasnak hangzó, meglehetősen hosszadalmas dialógusáradat érdekes és szórakoztató színfoltja a filmnek, ráadásul mindig pont addig tartanak, hogy még épp nem fulladnak az unalom gyilkos mocsarába. Itt már ízelítőt kapunk a shlashereket idéző elemekből, konkrétan a lassan fokozódó feszültségkeltésből.

Miután kellően a szívünkhöz nőttek a szereplők - vagy nem -, jön a bombasztikus akciórész, amely véres és kegyetlen pontot tesz a történetek végére, mindkét esetben a kocsikra fektetve a hangsúlyt. A retró hangulat és az adrenalinszintünk ilyenkor van valóban az egekben hiszen a jeleneteket számítógépes effektusok nélkül, kaszkadőrökkel vették fel - a második fejezet egyébként egyértelműen a veszélyes szakma előtti kalapemelés Tarantino részéről, ráadásul az egyik női főszereplőt megformáló Zoë Bell a való életben is dublőrként dolgozik.

Ha már múltidézés, a sebhelyes pszichopatát alakító Kurt Russell abszolút profin hozza karakterét, karrierje egyik leghatásosabb teljesítményét nyújtva cserkészi be áldozatait és próbál a lehető legextrémebben végezni velük. A veterán macsón kívül a hölgyek is jól helytálltak, végre nem idióta tinibabákat látunk a vásznon, hanem korrekt és ütős dumákkal felvértezett dögös csajokat, akik különösen a film második felében domborítanak nagyot.

A remek atmoszféra tehát adott, amit a zseniális betétdalok csak még hatásosabbá tesznek. A klasszikus számok mellett a számos utalás - amelyek többsége Tarantino saját alkotásait célozza - teszi még színesebbé a művet, ami így aztán valóban kiváló múltidézőként funkcionál.

A Grindhouse: Halálbiztos egy felhőtlen szórakozást kínáló, igazi popcornmozi, amely az ősi recept szerint lett elkészítve, kellő profizmussal, remek színészekkel és a műfajok pazar keverékével, garantált két órás, pörgős és vagány kikapcsolódást nyújtva.

A Kutyaszorítóban nagyon sok a lopás, núylás. A karakterek közül talán kettő ha többdimenziós, a többi egy adott sémára épül. A film egyedüli érdekessége az diővel való játszás. Ettől eltekintve egyszerű és egyetlen "csavart" tartalmazó film. A szövegek terén sokszor van üresjárat. Érződik, hogy Tarantino még nem rázódott bele a filmezésbe, vannak bizonytalanságok ,a fentebb említett dolgok, aztán a költségvetés és az egyéb gondokból adódó hibák, hiányosságok...

Elmondtma ,mely filmjeit szeretem és melyeket nem. Mindenkinek más tetszik. Én például sosem mondtam volna Tarantinora, hogy az egyik legnagyobb Gengszterfilmes.

Bemásoltál egy cikket, és? Mármint ne érts félre, nem balhézni akarok, a cikk korrekt, pont ennyit tud a film, mint ami le van írva 7-8/10. Egy szórakoztató, nagyon jó stílusú trash film.

A Kutyaszorítóban-ban a karakterek egy dimenziósak? Lehet, mint az összes többi Tarantino moziban, a film elején megvan mindenkinek a maga párbeszéde, félmondatokkal, rövid monológokkal bemutatja és megszeretteti a karaktereket, amennyire kell, pont mint az összes filmjében. Ehhez ért, ezért szeretjük.

A párbeszédekben üresjárat? Szerintem ebben vannak a legerősebb párbeszédek.

Egy olyan élethelyzetet mutat be a film, amit más filmben nem igen láthatsz, minden más filmben a rablások előkészületei vannak és a végén a rablás, itt nem. Már ezért is különleges. Ami még nagyon nagy erénye mind Tarantinonak, mind ennek a filmnek a színész választás. A talán legerősebb színész gárdával dolgozik itt, persze csak a saját filmjei közül.

Végül, de nem utolsó sorban az egyetlen alkotása, amiben valódi dráma van és talán ez a problémám vele, mármint Tarantinoval, hogy képtelen manapság erre.

Még arra kíváncsi lennék, hogy szerinted kik a legnagyobb gengszterfilm rendezők, hogy nem fér be közéjük Tarantino?

Szerintem ezek, és negyediknek könnyedén befér közéjük

-Brian De Palma

-Coppola

-Scorsese

A cikkemet azért másoltam be, mert nem volt kedvem írni megitn a Grindhouse-ról, ha már leírtam - elégedett ovltam itt a fogalmazással és ma lusta vagyok.

Szerintem a BB-ban jobban felépített drámaiság volt - legalábbis bizonyos szálakon a filmben. Ezek is nézőpont kérdése. Ahogy atöbbi is, amit írtam.

Gengszterfilmeknél én a magm részéről nem nevet, hanem a filmeket teszem sorrendbe, és ez alapján Tarantino művei maximum a 25-ös listán szereplnének - szerepelne. Főelg azért, mert van, aki 1-2 gengszterfilemt rendezett, vagy mondjuk 1-2 filmje az, ami igazi klasszikus, de azok aztán odateszik maguka rendesen.

Mocskos arcú angyalok, A rakparton, A halál keresztútján, az újabbak közül A kárhozat útja, amik miatt Scorseset említetted, a Casino és a Nagymenők, Scarface - eredeti és a remake is...

Egyébként a Kutyaszorítóbannál folyton a Kánikulai délután és a Hajsza a föld alatt jut eszembe - amiből ugye az elnevezéseket lopta Tarantino -, nagyon sokat lopott, merített ezekből. És bizony sokszor vn az az érzésem, húgy túlságosan is sokat... - ami persze elsőfilmesnél tlejesen érthető, sőt, de ez máris nem teszi olyan "egyedivé és zseniálissá" a filmet, mint ahogy sokan mondják.

Hát a Becstelen Brygantikban én szinte semmi drámait nem láttam, hacsak nem a német tiszt, aki nem adta fel az elveit, talán a legszimpatikusabb karaktere volt a filmnek.

A Kutyaszorítóban-ban a film kiteljesedése volt az a rész, amikor Tim Roth bevaljja Keitel-nek, hogy ő a rendőr.

Hogy lopta? Lehet. De lehet, hogy tisztelgett. Mi a különbség? Nem tudom. Mikor néztem, (akár hanyadszor) nem éreztem, hogy sablonos lenne a film, bár azt hozzáteszem, hogy viszonylag fiatalon láttam először.

Lehet, hogy tényleg hülyeség a gengszter rendezőket rangsorolni, de ha csinálnánk egy ilyen listát, biztos, hogy az első három filmje miatt elég előre kellene besorolnunk. Bár tényleg egy jóval objektívebb képet kaphatsz a gengszterfilmekről, mármint a legjobbakról, ha különálló filmeket nézed és nem a rendezőt.

Csak a Kánikulai délután-t láttam, bár nem emlékszem, hogy bármi hasonlóság lett volna, de már régen volt.

Az új gengszterfilmek szerintem közel sem annyira kiemelkedőek, mint a 70-es, 80-as és a 90-es évek gengszterfilmjei. Amiket említettél, azok sem, persze még így is jók.

A Sebhelyes arcút pedig nem Scorsese rendezte, hanem Brian De Palma, az eredetit pedig Howard Hawks és Richard Rosson.

Tudom, hogy nem ő rendezte, azért is írtam és-t a két máve közé, és utánuk folytattam afelsorolást - bár lehet, hogy célszerűbb lett volva gondolatjelek közé tenni.

A zsidó lány szálát, valamint Landa bizonyos jeleneteit venném főleg a drámaisághoz - valamint a remekbeszabott kocsmai - ha nem bár - részt.

Érdekes, hogy főleg Tarantinonál mondják azt, hogy "tiszteleg", és ha más cisnálja, akkor általában lopásként emlegetik, ha átvesz egy részt, elemet...

Én úgy vagoyk vele, hogy sokmindent hmmm mondjuk úgy, "elvesz" más filmekből. A Kutyaszorítóban esetében guye a neveket voltaképp változtatás nélkül használta. Tehát nem látott vlaamit, és a saját szájíze szeritn alakította, hanem konkrétan teljesen elvette.

Ezt én már nem tisztleetadásként nézem, mert akkor elég let volna valami kis utalás - főleg, hogy a Hajsza a föld alatt nem épp klasszikus, hogy filmbéli emlékeket kelljen neki emelni -, egyszerűen megtetszett neki és slussz.

Valakinek ezek az elnevezések roppant frappánsak és egyediek, de ha tudja a fentieket, akkor máris változik a megítélése - kell hogy változzon.

Szerintem az elnevezések különösen sokat nem adtak hozzá a filmhez, amilyen forgatókönyveket ír, tudott volna ő hasonlóan jókat kitalálni, ez nálam inkább a tisztelgés kategóriába tartozik.

Tényleg régen láttam a Becstelen Brygantikat, gyakorlatilag mikor kijött, úgyhogy mindenre nem emlékszem belőle, viszont a kocsmai jelenetre igen, arról viszont inkább a nagyon erős feszültség ami megmaradt, nem pedig a drámaiság.

Gyorsan végigfutottam a válaszokat. Ugyan most nem tudnám részletesen elemezni Tarantino filmjeit, mert évekkel ezelőtt néztem tőle utoljára, de azért még fel tudom idézni az emlékezetemből. Röviden, szerintem egy túlértékelt rendező, akinek régen voltak nagyon jó filmjei a maga stílusában, viszont az új filmjei már távol állnak ettől, és nekem egyáltalán nem tetszenek.

Szerettem őket a jó párbeszédek, pergős cselekmények miatt, és a történetük is jó volt. Tetszett, hogy minden csak történik és történik és történik, csak úgy húz magával, olyan gyorsan.

Legutoljára a Becstelen Brigantyk-ot láttam tőle, és attól már annyira kiábrándultam belőle, hogy szerintem sosem fogok tőle ezentúl új filmet nézni. Említettétek itt a drámaiságot benne, amire csak azért térnék ki, mert az 'én asztalom' inkább a filmdrámák. :) Ez a film számomra egyáltalán nem volt drámai. Még írok róla pár sort, de ne haragudjatok, ha rosszat mondok, mert még akkor láttam a filmet, amikor kijött. A szemben álló felek miatt sem tetszett. Hiába gonoszak benne a nácik is, meg a zsidók is, szerintem nagyon érzékelhető benne, hogy azért mégiscsak a zsidók felé hajlik a mérleg nyelve, hogy ők a jobb arcok a film szerint. Nekem úgy jött le, hogy ők a megtiport, szegény emberek, akik most igazságos bosszút vesznek a németeken a cél szentesíti az eszközt elv alapján. És mivel ma már eléggé az emberekbe van nevelve a náci-gyűlölet, ezért nem kevesen lehettek úgy vele, hogy ez az, most megkapja ez a szemét náci. Én meg utálom a propagandafilmeket, szóval innentől kezdve már nem is kérdés, hogy szeretem-e.