A Mechanikus narancs mitől "nagy" film?

Heló!

Stanley Kubrick filmje nagy port kavart megjelenésekor, de még mostanság is elemi erővel csap le az emberekre, hol imádatot, elismerést, hol pedig gyűlöletet és megvetést váltva ki. A Mechanikus narancs alapművé avanzsált az évtizedek során, egyedi látványvilágával, az erőszak már-már sokkoló alkalmazásával és a kritikától és szatírától burjánzó cselekményével könnyedén hatása alá vonja a nézőt, akit az érzések vad ösvényén vezet végig.

A rendezéshez hasonlóan a film többi részéről is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, különösen, ha Malcolm McDowell játékát kell jellemezni. A brit színész Alex szerepében a gonosz földi helytartójaként valósággal megbabonázza a nézőt. Akár a gaztetteket követő suhancot akár a börtönből kitörni vágyó, felpeckelt szemű tesztalanyt, akár a megtört ifjút látjuk, McDowell alakítása művészien és zsigerekig hatolóan fantasztikus, minden ízében süt róla a profizmus.

A rengeteg pozitívum közül ki kell emelni még a remek díszletet, mely elvontságával és egyediségével remekül kiszolgálja Kubrick mesterkedését, valamint az olyan hangulati elemeket, mint az orosz nyelv "belekeverése" a szövegekbe, vagy a remek zenei aláfestés.

Ahhoz, hogy az néző valóban képes legyen teljes mértékben magávévá tenni, értelmezni és élvezni a Mechanikus narancsot, nyitottabbnak és befogadóbbnak kell lennie, nem szabad átlagos szemlélőként közelítenie a műhöz. Ha az ember képes túllátni az erőszakos, brutális képsorokon, a megbotránkoztató momentumokon és felfedezi Kubrick alkotásának igazi valóját, akkor élete egyik legfantasztikusabb filmes élményével lesz gazdagabb.

A társadalomkritikai értéke miatt ilyen nagy film. Az állam befolyásoltsága az egyén viselkedésére. A főszereplőnek átmossák az agyát, nem tud dönteni jó és rossz között, mert a rosszat képtelen megtenni, mert rátörne a kínzó fájdalom. És ezzel elveszik tőle a szabadságát, az emberi mivoltát, mert döntéseket sem hozhat meg.

Nem olyan ismeretlen dolog ez ma sem, csak másra vesznek rá. Ha csak megnézed a reklámokat a TV-ben...

Ha Kubrick ezt is mondta volna, akkor is Anthony Burgess már rég megelőzte ezzel, hiszen a könyv sokkal összetettebb és mélyebb, mint a film.

A film is akkor teljes igazán, ha a néző az írott alapot is ismeri.