Hol találok Ezel bosszú mindhaláligból idézeteket?

"Nem nézhetsz vissza, ha egyszer eldöntötted,hogy mindent és mindenkit magad mögött kell hagynod. Vágd ki és dobd el a szíved ha kell. Szakíts ki magadból minden olyan porcikádat, ami maradásra késztetne, semmi ne maradjon benned ami gátolhat abban, hogy eltűnj. Ha erre képes vagy, csak akkor tudsz megszabadulni a kínoktól."

"Akkor is lehetsz hűséges, ha elszöksz valakitől és akkor is ha odafutsz valakihez. A hűség istenigazából nem is erény, inkább csak a szeretet vaksága és az elől nincs menekvés, előbb vagy utóbb ez a fajta hűség egyszer mindenkit utolér. Ezért kell nagyon alaposan meggondolni mire is esküszünk, mert minden ami hűséggel kezdődik, árulással ér véget."

„Harcolni annyit tesz, hogy valóra váltod a félelmeidet.”

„Van, hogy ölni kell, hogy élhessen az ember, van, hogy muszáj megölni a bennünk élő szeretetet, hogy ne az öljön meg bennünket.”

"A bosszú nem csak nehéz dolog de magányos is."

"Az egyedüllét nem azonos a magánnyal. A magány ugyanis az, amikor az ember nincs kibékülve azzal, amit a tükörben lát. Az a magányos ember, aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül. De nem feltétlenül marad magányos minden olyan ember, aki falakat vagy egész várakat húz magaköré, mert szerencsére jöhet valaki aki lerombolja. Az viszont örökké magányos lesz, aki úgy érzi nem érdemli meg, hogy szeressék. Aki fél attól, hogy szeressen bárkit is, az nem a magány sorsára jut, hanem végül azzal lesz együtt, akit a legjobban gyűlöl!"

"Ahhoz, hogy megszerezz valamit néha olyasmikről is le kell mondanod, amiket nagyon szeretsz."

"Akik egyszer elárulnak, azoknak az emléke életed végéig elkísér téged. És valahányszor előugrik, mindig visszaránt a múltba. Ilyenkor aki megbocsátást kutat, az hibát követ el., ugyanis a megbocsátás egyenlő a feledéssel. Ne tépelődj hát sokat azon, hogy elnézd a bűneiket, hogy bárkinek is megbocsáss, mert ezt a tőrt már beléd döfték, ott van a hátadban. És csak mélyebbre fúródik, valahányszor mentséget keresel a tetteikre."

„Van hogy az ember onnan szeretné folytatni az életét ahol megtört, de visszatartja egy kéz és hiába tudja miért nem tehet ellene semmit, nem tudja eltüntetni azt a kezet vagy inkább a gazdáját, ezért aztán ahogy menekülne az ember, a kéz úgy húzza egyre jobban vissza és képtelen ellenszegülni.”

‎"Az emberek azt hiszik, hogy a szerelem valami szép dolog, pedig a sátán csapdája. De én érted még a sátánnal is megküzdök. "

"A magány belülről emészt, kívülről nem látszik."

„A szégyen gyakran a szerelemnél és a halálnál is erősebb. A szégyen ott és akkor kap lángra ahol van, ott és akkor szedi darabokra az ember lelkét. És mire ezek a sebek összeforrnak, egészen átalakul a jellemünk, addigra annyi szenvedés lesz mögöttünk, hogy teljesen könyörtelenné válunk.”

„Az életben mindig azok árulnak el, akiket szeretsz, ezért el kell elpusztítani őket”

„A szeretet nem más, mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel”

‎"A szeretet nem más mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel. Ahol az sem nyer aki kacag és az sem aki dacol a sorsával. Kicsit olyan ez mint ha vissza felé lépkedne az ember mint egy vissza számlálás a nulláig. Hiába szeretünk kitartóan és önfeledten. Ha a játék valakinél véget ér kezdhetjük az egészet újra..."

"Hiába mondja az ember hogy nincs félni valója semmit nem hagyott ki és mindent számításba vett leginkább azokat a dolgokat nem vesszük észre vagy észlelünk túl későn melyek az orrunk előtt vannak..Menekülünk..De ahogy próbáljuk elkerülni a végzetünket úgy sodródunk egyre inkább az elkerülhetetlen sorsunk csapásába..."

„Az életben mindig azok árulnak el, akiket szeretsz, ezért el kell elpusztítani őket.”

„A szeretet nem más, mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel.”

‎"Az életben mindig csak azok mennek el, akiket a legjobban szeretsz."

"Hiába mondja az ember, hogy nincs félni valója, semmit nem hagyott ki és mindent számításba vett. Leginkább azokat a dolgokat nem vesszük észre vagy észlelünk túl későn, melyek az orrunk előtt vannak... Menekülünk... De ahogy próbáljuk elkerülni a végzetünket, úgy sodródunk egyre inkább az elkerülhetetlen sorsunk csapásába..."

"... mert a nők okosak. Látszólag ugyan magukat vélik prédának, de valójában mindegyik vadászik. A nők rögtön felismerik a férfiak gyenge pontját és szembesítik őket azzal. A férfi pedig már csak a büntetését tudja meg."

"A vég soha nem egy pillanat alatt jön el. Minden vég együtt jár a kezdettel, mint az árnyék úgy követi. Bármi történjék velünk életünk során, az már valószínűleg jó ideje lesben állt. Ahhoz, hogy az ember az elkerülhetetlent elkerülje, nem elég csak a végzetünkkel szembe szállni. Ahhoz, hogy az elkerülhetetlent elkerüljük, nem elég csak az időt megállítani. Vissza kell térni a kezdet kezdetéhez. A kezdetet pedig csak akkor találjuk meg, ha jó oldalon ütjük fel életünk könyvét..."

‎"Hogyan lehet helytelen egy ilyen dolog, ami ennyire jo érzes?"

"Az ember ösztönösen próbál menekülni az elkerülhetetlen dolgok elől, abban a reményben, hogy ha hajszálhíján is, de megúszhatja.”

"Hiába mondja az ember, hogy nincs félni valója, hogy semmit nem hagyott ki, vagy mindent számításba vett. Leginkább azokat a dolgokat szoktuk elfelejteni vagy későn észrevenni, amik az orrunk előtt vannak. Menekülünk, de ahogy próbáljuk elkerülni a végzetünket, úgy sodródunk egyre inkább az elkerülhetetlen sorsunk csapásába

A szeretet nem más, mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel. Ahol az sem nyer, aki kacag és az, sem aki dacol a sorsával. Kicsit olyan ez, mint ha visszafelé lépkedne az ember, mint egy visszaszámlálás a nulláig.

Hiába szeretünk kitartóan és önfeledten. Ha a játék valakinél véget ér kezdhetjük az egészet újra.

Üldözzük a menekülő embert a rossz sors olyan, mint a vak szerelem hiába menekülnénk előle, mindig ott motoszkál a fejünkben. Nem az elkerülhetetlen, hogy meghalunk vagy megszűnünk létezni, sokkal inkább az, hogy megforduljunk, és legalább egyszer visszanézzük az életünket.”

Akkor is lehetsz hűséges, ha elszöksz valakitől és akkor is ha odafutsz valakihez. A hűség istenigazából nem is erény, inkább csak a szeretet vaksága és az elöl nincs menekvés, előbb vagy utóbb ez a fajta hűség egyszer mindenkit utolér. Ezért kell nagyon alaposan meggondolni mire is esküszünk, mert minden ami hűséggel kezdődik árulással ér véget.

Ha már a harc sem elég, hogy a szeretteidet megóvd, bármennyire fáj is, az ő szeretetüket kell kiölni, csak így lehet még esély, hogy megmentsük őket szeretettel mégis lemondással.

Harcolni annyit tesz, hogy valóra váltod a félelmeidet.

A bosszú nem csak nehéz dolog, de magányos is.

Az egyedüllét nem azonos a magánnyal. A magány ugyanis az amikor az ember nincs kibékülve azzal amit a tükörben lát. Az a magányos ember aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül, de nem feltétlenül marad magányos minden olyan ember, aki falakat vagy egész várakat húz magaköré mert szerencsére jöhet valaki aki lerombolja. Az viszont örökké magányos lesz ,aki úgy érzi nem érdemli meg, hogy szeressék. Aki fél attól, hogy szeressen bárkit is, az nem a magány sorsára jut, hanem végül azzal lesz együtt, akit a legjobban gyűlöl!

A szeretet nem más, mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel.

A vég soha nem egy pillanat alatt jön el. Minden vég együtt jár a kezdettel mint az árnyék úgy követi. Bármi történjék velünk életünk során az már valószínűleg jó ideje lesben állt. Ahhoz hogy az ember az elkerülhetetlent elkerülje nem elég csak a végzetünkkel szembe szállni. Ahhoz hogy az elkerülhetetlent elkerüljük nem elég csak az időt megállítani. Vissza kell térni a kezdet kezdetéhez. A kezdetet pedig csak akkor találjuk meg ha jó oldalon ütjük fel életünk könyvét...

Mindig mindenki megfizet a tetteiért, csak valakinek a halálakor nyújtják be a számlát és valakinek még életében. De ahogy a bűneink, jótetteink sem merűlnek feledésbe, csak azokra kevesebben emlékeznek. Míg megnem fizetsz érte, addig nő az aggódásod. Egyre csak nő és végül már nem tudod leróni, ha pedig nem is akarod, mások fognak érte fizetni kamatostúl.

Ha nem akadályozod meg, hogy más rossz dolgokat cselekedjen, akkor te is legalább annyira rosszat teszel.

Az első bűn nem mentesít a teher alól és minél jobban titkolod, annál nagyobb teher lesz. Az első bűn pokolba juttat téged, de az áldozataid is.

Ha önmagad vagy az jó dolog, de nem attól leszel rossz, ha nem vagy.

A jóság az, ha akarjuk a jót és ez a vágy mindenkiben megvan. Amikor az erős nem vonja kétségbe a gyengét, hogy miért jössz lassan, miért maradsz el tőlem, vagy amikor a tehetős ember nem vágja oda a szegényebbnek, hogy miért nincs rendes ruhája. Csak mert rossz dolgok történtek, muszáj nekünk is annak lenni?

Fölösleges bűneink nyomába szegődni, azok előbb utóbb úgyis visszatérnek hozzánk s amíg benünket nem találnak szeretteink kapuját döngetik majd.

Úszni csak mélyvízben lehet megtanulni.

Azt hittem, hogy az öklömmel minden követ ketté török. Nem megy. Mindenki számára eljön a nap, amikor olyan akadály állja útját, amit nem tud odébb görgetni. Ha egy történeten sehogy sem vagy képes változtatni , fölösleges tudni mi lesz a vége, egyszerűen haladni kell az eseményekkel.

A lélek válasznélküli kérdései megbolondítják az embert. A szakadékon, ami közötted és a lehetőségeid között tátong, csak akkor juthatsz át, ha nem hazudtolod meg önmagad. Máskülönben bármekkorát ugrasz, belezuhansz.

Minden választás megoldás is egyben. A valódi reménytelenség a meghozott döntéseink mérgezet gyümölcse. Egy gyümölcs, amit ha nem rágsz meg, akkor egészben kell nyelned. A valódi reménytelenség annak a felismerése, hogy esetleg nem tettünk meg mindent amit kellett volna, addig pedig hiába érezzük a megoldások kulcsát szorosan a markunkban, az onnan mindig ki fog csúszni.

A kilátástalanság sokszor megmutatja, hol van a megoldás a problémáinkra, csak nem mindig van idő azokat megkeresni - ezért is kilátástalanság. De talán nem is a válaszokat kutató, magába roskadó kilátástalanság a legnagyobb ellenség. Az igazi ellenség a körülöttünk ugyanúgy pezsgő élet, a mindentől független, az embernek utat nem adó, az embert fel nem ismerő, az embert semmibe vevő alattomos élet.

Az igazi reménytelenség, nem a probléma kilátástalanságát jelenti, hanem azt, hogy ami valakinek jó az méreg lehet más poharában.

Aki régóta harcol az ellenfelével, többé nem tud nélküle élni, a bosszú pedig egy idő után csak az ellenségnek hagy helyet.

Köszike! Jajj annyira jó ez a sorozat! :)

Én is kiírtam 2-őt remélem másnak is tetszeni fog! :)

‎" Ha egyszer menekülsz valami elől a lábnyomaid mindig mutatják majd az utat amerre menekülsz. Egyre nagyobbak és felismerhetőbbek lesznek mögötted. Amíg végül hirtelen előtted lesznek."

‎"Az élet olyan körhinta ahol hiába forogsz együtt a szeretteiddel mindig ugyanolyan távol leszel tőlük. Amikor pedig megáll már késő kiszállni és elindulni feléjük. "