A Palota ékköve című sorozat mást is megviselt?

Természetesen, és nincs ezzel semmi baj (mindaddig, amíg el tudja különíteni a néző a mesét és a valóságot).

A koreaiak részben másolják a Hollywood-i paneleket, de egy egyéni, csak rájuk jellemző atmoszférát teremtve.

Több sorozatot láttam, és a legtöbbje tetszett. A palota ékköve volt az első, és ma is első helyre sorolom a többiek közül.

Annak idején lelkendezve meséltem kollégáimnak (szegényeket nem igazán érdekelte). Az egyik belenézett miattam, és azt mondja: Mi érdekes van benne? Csak ülnek és hallgatnak. Mondom, az igaz, de mindig más miatt.

Sok szívbemarkoló jelenet volt benne, és néhány olyan, ami csak figyelemre méltó, de csak annak, aki folyamatosan nézte.

Nevekre nem emlékszem, de az egyikben például amikor az egyik lány rászól a többiekre, hogy ne nyafogjanak, amikor Dzsangüm egyedül végzi el azt a feladatot. Ebben ügye az az érdekes, hogy ellenfelek voltak.

Az egyik számomra lényeges pillanat volt, amikor már orvosnak tanult. A tanára többször megrótta, többek között azért, mert csak kitűnni akar a többiek közül, és nem a beteggel törődik. Pár évvel (?) később a királynő hivatta. A tanár elment megkeresni. Egy faluban rá is akadt. A földön ült, ölében egy súlyos beteg kisfiúval. A tanár egy pillanatra megtorpant, elgondolkodott, majd azzal tért vissza, hogy nem járt sikerrel.

Ami furacsa és logikátlan:

A nevelőapja is a királynak főz, de senki nem ellenőrzi, jön-megy simán, míg a királyi konyha udvarhölgyeit ezren figyelik.

A másik az öregítés.

Az első részben Dzsangüm még meg sem született. Az utolsóban olyan negyven éves körüli lehet. És egyes szerepek végig jelen vannak. És a rangjuk sem változott semmit.