Miért van az, hogy egyes filmekben a negatív oldalnak szorítok, és a jó elbukását várom?

Nekem a filmek többsége nem ad semmit hozzá az életemhez. Nagyon ritkán ülök be egy filmre moziba, elmúlt 1 évben 2x voltam.

Most voltunk A holló c. filmen 4-en barátnömmel és egy barátunk a párjábal, ök mindhárman szeretik a filmeket. Én nem tudtam milyen film lesz nem is nagyon érdekelt, de kb 20 perc után otthagytam volna az egészet, csak azért néztem végig mert bíztam benne, hogy a föszereplö elbukik és nem lesz happy end… sajnos lett 😀 aztán amikor ezt elmomdtam, mindenki köpködött, hogy nem vagyok normális.

Hasonlót éreztem pl a Halálos iramban egyes részei közben is illetve a La casa de papelnél is, ott viszont azonosulni tudtam Berlin karakterével a rablók oldalán szóval 2 évadot le tudtam tolni. Itt ugye eleve a pénzrablók vannak a középpontban én pedig a rendörök oldalán álltam végig ami jelen esetben a többség szerinti “rossz”.

Viszont vannak filmek, sorozatok melyeknek az alapja valós, vagy egy tragédia feldolgozása mint pl a Titanic és a Chernobyl mini sorozat itt át tudom adni a filmnek…

Illetve horrofilmek mint a Fürész ami engem pl elgondolkodtat mi mért van, hogyan találta ki a játékot és a kínzást és mi volt a célja vele.. úgy tudom nézni ezeket a filmeket, hogy érdekel és megfog benne valami, mindegy ki a rossz vagy a jó. Ide sorolnám még az Odaát c. sorozatot is.

Illetve -tudom kb felesleges is felsorolni itt- de tömérdek dokumentumfilmet meg tudok nézni, akár állatok, történelem, tragédiák feldolgozását.

Szóval arra keresem a választ, miért lehet az, hogy adott filmekben teljesen a negatív oldal gyözelmét várom, míg egyes filmekben (lehet az scifi is) én is a többség oldalán tudom nézni a filmet?