Magyar filmeknél (különösen a '90-es évektől visszafelé) általában miért kapott jellemzően hangsúlyos, kiemelt szerepet az evés/ szó szerinti zabálás?

Amerikai filmeknél az éneklés, és a szex, mexikói és Dél-amerikai filmeknél például a félelemmel teli szorongás, török filmeknél a hosszas lelkizős elmélkedés egy halálos fenyegetés után, nálunk pedig a zabálás kap elnyújtott, kiemelt jeleneteket - a kamerával a szereplőkre közelítve úgy, hogy közben még a mikrofon is közelebb kerül az asztalhoz, hogy lehetőleg a csámcsogás és az evőeszközök hangja is jobban hallható legyen. Miért?