A pszichopaták ha megnéznek egy jó filmet/sorozatot szimpatizálnak valamelyik karakterrel?

Nem igazán. Nem jellemző rájuk, mert a pszichopaták agyában nem megfelelően működik a tükörneuron rendszer. Nem tudnak együttérezni még a negatív karakterekkel sem.

Haragot sem, hiszen sekélyes az érzelmi világuk, tehát ugyanakkor dühöt képesek érezni, ahhoz valami komolyabb dolog kell nekik, minthogy egy filmben meghalt egy karakter, aki egyébként még lehet, hogy szintén pszichopata (persze csak a filmben).

Maximum hasonlóságot tud legbelül érezni egy pszichopata karakterrel (nem együttérezni), mivel ő maga is az. Ez magának a pszichopatának is furcsa lehet, de általában pont ezért kedvelik inkább a horror filmeket, akció filmeket, és kevésbé a romantikus, dráma, vagy vígjáték filmeket.

Sekélyes életük van, adrenalin kell nekik, és mibe van adrenalin? Hát pont az akci és horror filmekben. De talán még a krimiket is szeretheti, mert abban is vannak gyilkosok például, és az, hogy efelé tendál az érdeklődése, az teljesen "normális", mert valahol minden pszichopata kriminális gondolkodású, annak ellenére, hogy többségük nem gyilkos.

Tehát ezen a logikán haladva, ha van is "kedvenc" karakterük, az leginkább akció és horror filmekben van, azokban is inkább a negatív karakterek.

Mivel ezekben igen sűrűn van pusztítás, ezért a pszichopata inkább ezekkel tud azonosulni, de nem magukkal a szereplőkkel, hanem inkább csak magával a pusztítással, amit bizonyos negatív karakterek idéznek elő.

Pozitív karakterrel legfeljebb csak akkor tud azonosulni, ha az is valami "negatív" dolgot tesz, például kihasznál valakit, vagy átver másokat (egy pozitív karakter is csinálhat ilyeneket), na, itt is az azonosulási pont a karakterrel. De nem érdekli különösebben ha meghal.

Ahhoz nagyon dús érzelemvilággal kéne, hogy rendelkezzen a pszichopata, márpedig nagyon hűvösek érzelmileg, ezért nem fognak könnyeket hullatni ha meghal egy "cselekvéseiben" számára szimpatikusnak mondható karakter.

Sokszor még a normális emberek sem éreznek különösebben semmit. Hiányérzetük mindenképp van, ez biztos, de aki elsírja magát, vagy nagyon szomorú, az gazdag érzelemvilággal rendelkezik. Ez ellentéte a pszichopátiának, ezért nem éreznek ilyenkor se haragot, se szomorúságot, és hiányérzetük sincs.