Miért van az, hogy a középkorú makacs férfi és a szeleburdi tini lány főszereplő párost nyomatják ennyire a filmekben?

Ez nem most lett népszerű. Már a Tűzgyújtónak (Stephen King) is ilyesmi a plotja, csak ott még a saját lányával menekül. De ezt a receptet már azóta nyomatják és lehet régebbi.

Gondolom az érzelmes nézőket könnyű megfogni azzal, amikor az amúgy toxikus maszkulin férfi szereplő kimutatja a gyengéd, apai érzéseit egy gyerek irányába (pl. a Jurassic park egy plotja is ez Granttel és Hammond unokáival). Ez könnyen sikeressé tud tenni egy filmet, de akár sorozatot is.

Olyan hatást vált ki, mint amikor Andrew Tate a lányával szerepel és nem valami hülyeséget beszél.

"újat vállalni nem merő producerek"

Mégis hogy ki vannak akadva a néger Arielen, vagy az összes wokie hülyeségen, pedig ez formabontó újítás a rég megszokott sztereotípiák felfrissítésével.

Nem "lett" népszerű, mert ez nem új keletű. Ez egy toposz. A karakterdinamika a lényeg: a kemény fickó archetípust (sokszor harcos, katona, de legalábbis fizikai munkás vagy bérgyilkos) "megszelídíti" a gyerek, akire kényszerűségből kell vigyáznia. A gyerek azért lány, hogy nagyobb legyen az ellentét a férfival, de kisfiúval is működik egyébként. Csak lánnyal ott lesz az, hogy a lány a gyengének beállított szerep, amiből ez a karakter kitörhet: karakterfejlődési lehetőség.

A lényeg, hogy a kemény, érzelemmentes fickó megindul az érzelmek és a gyengédség irányába (szülői szerep), míg a gyerek az önállóság és a magabiztosság irányába (felnövés toposz egyil verziója) a felnőtt mellett.

Szóval ez a toposz már az emberiség kezdete óta, hogy elkezdtek történetek mesélni, jelen lehet.