A blockbuster filmek (a nagyközönségnek szóló, a lehető legtöbb embernek tetszeni akaró, adott célközönség nélküli) filmek miatt olyan rossz a legtöbb film ai utóbbi években/évtizedben?

Marha jól hangzik a blockbuster jelenséget mai problémaként eladni, csak pont ugyanaz a "régen minden jobb volt" nosztalgia táplálja, amit már a "mai fiatalok" témában is ezerszer megcáfoltak. Minden generáció folyton ezen szenved, hogy az ő fiatal korában minden jobb volt. Pedig nem volt minden jobb. Ugyanúgy voltak régen is rémesen vacak filmek (amik még csak blokcbusterek se lettek).

Egyszerűen csak a régi vacakokat megszépíti az idő és minőségnek tartjátok. Kiválogattok néhány minőséginek tartott régi filmet és azokra hivatkoztok "bezzeg"-ként és nagyvonalúan nem vesztek tudomást arról, hogy már a 80-90-es években is nézői alapelv volt, hogy egy filmnek a harmadik része is ritkán jó, nemhogy az ötödik-hatodik-hetedik. Sőt már akkoriban viccelődtek is ezzel egyes filmekben, annyira közhely volt akkoriban minden filmnek még néhány, egyre gagyibb folytatását megcsinálni.

A filmművészet már az indulásakor onnan indult, hogy már eleve létező és a közönség által ismert történeteket filmesítettek meg, mert ezekre volt könnyebb bevinni a közönséget a moziba, ami akkor még egy nem létező műfaj volt, fel kellett építeni.

Később, amikor már szokássá vált mozizni, tudtak újabb, saját ötletekkel is próbálkozni. Viszont mivel a filmek előállítása és a mozik üzemeltetése is mindig költséges vállalkozás volt, mindig is számított, hogy a befektetett pénz mennyire térül meg. Mindig is fontos szempont volt, hogy minél nagyobb közönséget tudjanak elérni. Még akkor is, amikor a pénzt nem üzleti, hanem állami, egyházi, vagy egyéb ideológiai alapon kapták a filmesek, mert a pénzt valahonnan át kell csoportosítani a filmre, tehát bárki dönt is róla, mindenképp meg kell indokolni, miért is egy filmre fordítsák, bármi más helyett.

A minőség vagy tömegtermék kettősség viszont örök életű és egyidős a művészettörténettel. Minden korban létezett az érték központúbb, komolyabb műveltséget igénylő magas művészet és a szélesebb tömegek számára is befogadhatóbb, egyszerűbb, ezért komolyabb művészek által lenézett, de több ember megszólítására képes, ezért népszerűbb és jobban megtérülő művészet.

Nem véletlenül foglalkoznak a művészettörténet minden területén annyit a minőség, elitizmus és tömegesség, giccs, populáris művészet kérdésével.

Mióta (elég régen) a művészet és az üzlet összekapcsolódott és szempont lett a bevétel termelés is, azóta sokak számára kifejezetten mércéjévé vált a művészi minőségnek, hogy minél kevesebben értsék és értékeljék, mert attól jó és értékes valami, ha a széles tömeg nem éri. Csak hát amit kevesen/senki nem ért, abból bevételt csinálni és megélni sem lehet...