Ez alapja a "kedvenc filmek" lista alapján milyen filmeket ajánlanátok?

Az Aljas nyolcas is jó szerintem. A Death proof-ot még én sem láttam.

Esetleg a Sin city-t nézhetnéd még meg, ott is Tarantino volt az egyik társrendező.

Megértem, hogy nem tetted, de lehet meg kellett volna osztanod a Letterboxd-profilod, akkor tudnánk mit láttál már, de:

Gaspar Noé filmjeit mindenképpen ajánlom, mivel vevő vagy a provokatív és lélekölő filmekre. Tőle a Visszafordíthatatlan, a Hirtelen az üresség, az Eksztázis és a Vortex egyaránt remek darabok, a Visszafordíthatatlan még a Mementóra is hasonlít a visszafele elmesélt történetben.

Joker kapcsán: gondolom a Taxisofőrt már biztosan láttad, mellé ajánlom Scorsese egyik alulértékeltebb filmjét, A komédia királyát, illetve a Taxisofőr forgatókönyvírójának, Paul Schradernek a rendezői életművét, ő következetesen a magányos férfiak társadalomtól való elidegenedésének és radikalizációjának témáját vitte végig pályafutása során, a legjobbja a 2017-es A hitehagyott Ethan Hawke fenomenális alakításával, de Lynne Ramsay 2017-es Sosem voltál ittje is megérdemel egy megnézést, aminek szintén Joaquin Phoenix a főszereplője.

Tarantino: Guy Ritchie első kettő filmje (A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső, Blöff) elég sokat köszönhet a Ponyvaregénynek, bár szerintem már azokat is biztos láttad. Tarantino egyik kedvenc rendezője az idén elhunyt Jean-Luc Godard, az ő hatvanas évekbeli filmjei (Kifulladásig, Külön banda, Bolond Pierrot) nélkül elképzelhetetlen a Ponyvaregény megszületése, a kilencvenes években Tarantinót gyakran "új Godardként" emlegették. Tarantino egyik legfontosabb társa a kilencvenes évek amerikai indie hullámában Steven Soderbergh, tőle a Mint a kámfor és a Traffic egyértelműen ajánlott. David Lynch Kék bársony és Veszett a világ című filmjei is lehet elnyerik a tetszésed, Tarantino kilencvenes évekbeli munkáit gyakran hasonlították hozzájuk is.

Paul Thomas Andersont gyakran hasonlítják Stanley Kubrickhoz olyan filmjei miatt, mint a Vérző olaj vagy a The Master, de a Boogie Nights című klasszikusára érezhetően Tarantino is hatással volt. Ha bejön Anderson stílusa, akkor érdemes elmerülni Robert Altman világában is.

Ha érdeklődsz az ázsiai filmek iránt, akkor Sion Sono és Takashi Miike nevét mindenképpen meg kell említenem. Mindketten elég termékeny rendezők, így a munkáik között válogatva bizony időről időre belefut az ember közepes vagy egyenesen pocsék filmekbe is, ezért kissé vigyázni kell velük, de remekművek is kerültek ki a kezeik közül. Miike legnagyobb klasszikusa a Meghallgatás - Tarantino kedvenc filmjeinek egyike - egészen zseniális horror, de ajánlom a Visitor Q-t is, ami Miike tisztelgése Pasolini előtt. Sono legjobb filmje a Love Exposure, aminek már elég sokszor zengtem dicséretét a Gyakorin, egyike azoknak a filmeknek amit végig kell nézni ahhoz, hogy az ember elhiggye a létezését, egy négy órás monstrum amit lehetetlen egyetlen konkrét műfajba bekategorizálni, a melodráma, az infantilis tini-romkom, az abszurd humor, a szexuális perverziók, a vérgőzös mészárlás és a valláskritikus filozófia kirobbanóan energikus és felszabadult elegye.

Követés (Following, 1998)

Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)

A John Malkovich menet (1999)

1984 (1984)

Halálsoron

A remény rabjai

Száll a kakukk fészkére

Szerb film - ezt csak akkor, ha valóban erős idegzetű vagy

Trainspotting 1996

A nagy Lebowsky

Angyalszív