Mi a baj a 98-as Godzillával?

"A film fogadtatása összességében negatív volt. Az amerikai bevételek csalódást keltők voltak, a 130 millió dolláros költségvetésű alkotás alig több mint 136 millió dollárt termelt, világviszonylatban azonban sikerült az összeget 379 millió dollárra feltornáznia. A filmkritikusok a történet, a színészi alakítások és a rendezés hiányosságait kifogásolták, a rajongók körében pedig a címszereplő szörny radikális áttervezése váltott ki ellenszenvet. Mint ilyen, a filmet számos Arany Málna díjra jelölték, melyek közül elnyerte a legrosszabb feldolgozás címét. Ezzel szemben a film számítógépes technikát alkalmazó speciális effektjei elismerésben és egy Szaturnusz-díjban részesültek. A negatív fogadtatás miatt a filmfolytatás terveiről lemondtak, s a cselekményt egy rajzfilmsorozatban folytatták."

Nekem egyébként tetszett🙄

Képzelj el egy Superman filmet amiben nem űrlény Clark Kent hanem olyan mint vasember/batman azaz hitech cuccai vannak.

Ez a baj ezzel a filmel is, lehet akár milyen jó film semmi köze nincs Godzillához. A mai Godzilla filmek amik csak arról szólnak hogy szörnyek püfölik egymást az az "eredeti" bármilyen szarok is ezek a filmek mert azok.

Egyébként remek film, ha nem rajongó az ember nagyon tetszeni fog bárkinek. Sőt kimagasló abban a tekintetben is hogy kapunk egy logikus történet vezetést. Az elejétől a végéig követhető nem hagy kérdést maga után. Ami az efajta filmeknel ritkaság. Sőt a méretek arányosak maradnak ( a mai G filmeknél van hogy jelenetként 2-3x szer nagyobb vagy kissebb a dög). nekem a színészi munkával sem volt bajom.

Nekem egyébként a film folytatása a rajzfilm is tetszett legalább is 10 évesen, de ha jól emlékszem az nem kapott befejezést elkaszálták

Komoly kérdés? Minden rossz benne. Hollywood filmgyártásának legrosszabb, legcinikusabb oldalát képviseli. Szinte az összes tekintetből minősíthetetlen, igénytelen forgatókönyv, pocsék szereplők, rossz színészi munka, elcsépelt klisék, amik már a 90-es években kínosak voltak. Az effektek is alulmúlták azt, amit a Jurassic Parkban vagy Függetlenség napjában már ezerszer láthattunk. A készítői meg olyan orbitálisan pofátlanok voltak, hogy a szakma és a filmrajongók mind a mai napig a valaha volt egyik legborzalmasabb látványfilmnek tartják. Nem véletlen, hogy a filmgyártás ezen idejét egyfajta sötét korszaknak tartják, az agyatlan 90-es évekbeli katasztrófafilmek korának, és a 98-as Godzilla volt köztük az egyik legrosszabb.

Godzilla az 50-es évek óta kulturális ikon, japán egyik legfontosabb szellemi értéke, a nukleáris fegyverek allegóriája, ami az évek alatt gazdagodott témákban és roppant kulturális fontosságú mitológiát alakított ki. Mélyen tisztelt filmkészítők, háborút megjárt veteránok, innovatív mesteremberek keze munkája, aminek ma is felbecsülhetetlen horderje van és emberek millióinak a szívéhez nőtt. A 98-as film készítői annyit tettek, hogy fogtak egy ismert és kedvelt márkanevet, ezesetben a Godzillát, és összedobtak hozzá valami teljesen független szennyet, amiben a Jurassic Parkot majmolták, mert szerintük akkor az volt a menő. Semmi köze Godzilla szellemiségéhez, a szörnynek semmi köze Godzilla kinézetéhez, képességeihez, üzeneteihez. Hol voltak Godzilla képességei? Hol volt a híres állhatatossága? Legalább valami jó látványos városrombolást bele rakhattak volna a filmbe, de még ezt is elszarták. A hadsereg nagyobb kárt okoz a szörnynél, a szörny meg csak menekül. Érthetetlen, hogy hogyan lehet ennyire végtelenül félreérteni a műfaj lényegét.

A film nemcsak adaptációként, hanem önálló műként sem állja meg a helyét. A forgatókönyv egy halom szemét, ezt maguk a készítők is elismerték. Tele van logikátlansággal és önellentmondással és még csak nem is érdekes vagy izgalmas. A szereplők bambák és irritálók, a színészi alakításokról jobb szót sem ejteni, a film humora vér kínos és kicsinyes, maga a szörny meg egy jellegtelen, borzalmasan megtervezett és kivitelezett fércmunka. A forgatókönyv szerint úszni és ásni képes, de az anatómiája ennek teljesen ellentmond. Gallyvékony futólábai és fogásra alkalmas, emberszerű karjai vannak, a legtöbb jelenetben mégsem használják ki ezen adottságait. Főként gubbaszt, négykézláb mászik és olyan szögekből filmezik, ahonnan keveset lehet látni belőle. Amikor meg futnia kell, akkor egy sima taxi lehagyja. Nem elég, hogy a legkisebb mértékben sem hasonlít Godzillára, de még a film saját követelményeinek sem felel meg.

Tisztázzuk, hogy Roland Emmerich utálta Godzillát. Konkrétan utálta és elsőre visszautasította a filmet. Lenézte a rajongókat, vérig sértette a japánokat és esze ágában sem volt ezen a filmen dolgozni. Nemrég jött ki egy interjúja, amiben nyíltan kimondta, hogy direkt áthágta a filmre vonatkozó szabályokat, mert azt akarta, hogy kirúgják. Direkt rosszra terveztette meg Godzillát, mert nem akarta vállalni a filmet. Csak azért nem rúgták ki, mert a producerek is pénzsóvár disznók voltak. Utólag meg mindenki bánta, hogy a filmen dolgozott. Azóta rengetegszer bocsánatot kértek miatta és próbálták minél hamarabb feledtetni a filmet. Maga Emmerich is azt kívánta, bárcsak valami más filmen dolgozhatott volna.

A marketing is fergeteges bukás volt, mert a Sony példátlanul előnytelen szerződéseket kötött a moziláncokkal és számos egyéb céggel, akik számára a film rövid vagy hosszú távon veszteséges volt. Abban a hiszemben reklámozták a filmet, hogy tarolni fog és félresöpri az összes többi filmet a 98-as nyári szezon nyitányából. Erre olyan gyengén muzsikált, hogy az durván betett a Sony alkuhelyzetének. Mivel a többi nagy büdzsés mozifilmet a Sony kampánya miatt késleltetve adták ki, a moziknak szűkebb filmkínálatuk volt a megszokottnál. A nézőknek tehát két lehetőségük volt, vagy megnézik a Godzillát, vagy el sem mennek moziba, és úgy döntöttek, hogy inkább más elfoglaltságot keresnek. A "word of mouth" jelenség, vagyis a szóbeszéd útján terjedő hírek kivégezték a filmet, olyan rossz volt a kritikai visszhang. Az interneten kiteregették a készítők összes piszkos szennyesét, vagyis azt, hogy netes fórumokon sértegették a rajongókat és a reklámkampány során hazudtak a sajtónak. Ilyenre azelőtt nem nagyon volt példa Hollywoodban, mert nem gondolták, hogy az internetnek ekkora befolyása lehet. A Sony, Emmerich és a többi "bűnrészes" alaposan megszívta, mert minden szavukat visszaforgatták rájuk.

Sőt, a közvélemény és a sajtó annyira utálta a filmet, hogy nagyobb nyilvánosságot adtak a Godzilla szakértőknek is. Interjúk, könyvek, újságcikkek jelentek meg, amiben még részletesebben kielemezték a 98-as Godzilla negatívumait.

Nincsenek rá szavak, hogy hogyan lehet így szétkúrni nemcsak egy filmet, hanem egy kulturális jelenséget. Filmipari botrány volt. A kritikusok és a nézők java is gyűlölte akkor is és ma is. Voltak, akik sírva jöttek ki a moziból. Még a készítők közül is többen utálták, mert ők is szerették Godzillát. Óriási pénzveszteség volt az egész, hosszú távra felborultak a gyártó stúdiók tervei, a teljes hollywoodi szakma tátott szájjal bámulta, hogy mekkora kudarc lett a film. Olvasd el bármelyik cikket vagy könyvet, amit erről a filmről írtak, nézd meg bármelyik kielemző videót, hallgasd meg bármelyik podcastet, nézz fel bármelyik rajongói beszélgetésre vagy nemzetközi filmadatbázisra. Tömény gyűlöletet és negativitást fogsz találni, mert ez a film akkora katasztrófa volt, hogy a nézők személyes sérelemként fogták fel. A Godzilla rajongók máig úgy tekintenek erre a filmre, mint valami háborús bűntettre, mint a Japánra dobott harmadik atombombára.

Igazi negatív ikon lett belőle. Ha egy filmre azt mondják, hogy "98-as Godzilla", ez alatt azt értik, hogy egy pocsék feldolgozás, ami semmibe veszi az alapanyagot. A 2004-es Macskanő a Macskanő képregények 98-as Godzillája. A Dragon Ball Evolution a Dragon Ball 98-as Godzillája. A 2016-os Szellemirtók a Szellemirtók 98-as Godzillája, és így tovább. A Sony és a Toho stúdiók számára akkora égés volt a film, hogy szóba sem jöhetett a folytatás. Már 1999-re reboot-olták a szériát. A Sony éveken át próbált újra nekifutni, tervben volt például több kisköltségvetésű amerikai Godzilla film is, de végül nem lett ezekből semmi, mert a 98-as film annyira betett nekik. Peter Jackson King Kong filmjét is részben a 98-as Godzilla kudarca miatt azért tolták el. Sam Raimi Pókember filmtrilógiája is azért valósult meg, mert a Sony tanult valamit a Godzilla bukásából és ezúttal direkt olyan rendezőt vettek fel, aki tisztelte és szerette a filmjeinek alapanyagát.

A legkegyetlenebb irónia az, hogy már eleve volt egy olyan rendezőjük, aki szerette Godzillát: Jan de Bont. Ő rendezte volna eredetileg a filmet még a 90-es évek elején. Megvolt hozzá a stáb, a forgatókönyv, az effektek, a legendás Stan Winston tervezte a szörnyeket. Mindezt kidobták, mert a Sony nem akart túl sok pénzt költeni rá. Erre a 98-as film még annál is sokkal többe került és így is elbukott. Mit gondolsz, miért nem láttunk hosszú évekig nagy költségvetésű nyugati óriásszörnyes filmeket? Mert a 98-as Godzilla olyan borzasztó volt, hogy évekre tönkretette a piacot.

Ha valakinek tetszik a film, az az ő szíve joga. Nincs azzal semmi gond, ha valami vacak alkotást kedvel az ember. De azt lássuk be, ha egy filmnek akkora negatív visszhangja van, hogy évekre, évtizedekre kihat a teljes szakmára a Csendes-óceán mindkét oldalán, cégek tucatjainak okoz problémát, dollárok százezreit vesztegeti el és emberek milliói mélységesen gyűlölik, az a film igenis objektív szempontból nézve marhára tele van bajjal.

Szerintem a szörny dizájnnal semmi baj sincs, ha kizárólag önmagában kezeljük és elvonatkoztatunk a film többi részétől. Mindig is az volt vele a fő probléma, hogy a Godzilla cím alatt futtatták és hogy a film forgatókönyve és fényképezése előnytelenül ábrázolta. A film azután is rejtegeti és főként csak részleteket mutat belőle, miután már leleplezte a kinézetét övező rejtélyt. Ez egy horrorfilmben jó ötlet, mert ott a szörny titokzatossága a lényeg, de egy látványos akció- és katasztrófafilmbe kevésbé illik ez a megközelítés.

Szerintem jó lenne, ha ismét bemutatnák különálló szereplőként, mint ahogy a Final Wars filmben, a Rulers of Earth képregényekben és a Monster Apocalypse regényben is tették. Ha újra nekifutnának, jobban ki tudnák használni a dizájn lehetőségeit, és ha nem Godzillának hívják, akkor a rajongókat sem bőszítik fel. De erre kevés esélyt látok, mert az új amerikai Godzilla filmek valamelyik készítője azt nyilatkozta, hogy semmiképp sem akarják újra elővenni a Zilla dizájnt. Ők még mindig utálják. Különös módon a japánok ma már sokkal nyitottabbak a dizájnra, mint az amerikaiak. Japánban az utóbbi években több 98-as Godzilla termék is megjelent és a tavalyi Godzilla animében is visszautaltak rá. Hátha Japánból hamarabb fogjuk viszont látni a dizájnt, mint Amerikából.

Művelődj és ne légy ekkora tudatlan barom. Az eredeti Godzillát gyakorlatilag minden valamirevaló filmszakértő a világ egyik legfontosabb mesterművének, a kortárs japán kultúra sarkalatos alappillérének tartja. Nemcsak a filmesztéták, hanem a filmkészítők is. Martin Scorsese, Steven Spielberg, John Carpenter, Tim Burton, Anno Hideaki, még Roland Emmerich is odavannak az eredeti filmért. Kurosawa Akira a személyes kedvenc filmjei közé sorolta és a világon mindenkinél jobban tisztelte Honda Ishirót, Godzilla eredeti rendezőjét. Ma is mélyen elismert japán filmesek dolgoznak rajta, generációk számára meghatározó élmény.

Olvass el akármilyen könyvet, járj utána akár csak egy pillanatnyira a kultúra világának, tájékozódj és okulj. Vagy nézd meg akármelyik videóesszét, sokat találhatsz. Ha ez nem megy, legalább ne írj ekkora irdatlan böszmeséget.

De ha ez nehezedre esik, akkor leírom röviden és remélhetőleg valamilyen szinten eljut a tudatodig. Godzilla reflektálás az atombombázásre és a hidrogénbomba tesztekre, a beszennyezett tengerre és sugárfertőzött hajósokra, a háború utáni japán társadalmi berendezkedésre, az amerikai megszállásra, cenzúrára, a hadsereg korlátozására, a hagyományos értékrendek felbomlására a japán filmművészet korszakalkotó filmes technikái segítségével. Műfajt és műformát teremtett, a tokuszacut, ami Japánban és a keletikultúrában ma is szakadatlan népszerűségnek örvend és népszerűbb, mint valaha. A megvalósításához olyan művészi érzékre, koordinációra és teljesítőkészségre van szükség, amit az átlagember talán elsőre fel sem fog. Tokuszacut forgatni, főleg a régi időkben a digitalizáció előtt, a filmművészet egyik legbonyolultabb és legmegpróbálóbb feladata volt.

Godzilla megjelenítésében, hangjában és a kísérő zenéjében is döbbenetes mennyiségű munka, szimbolika és művészi érzék rejlik. Pont ezért a világ egyik legkitartóbb szellemi tulajdona, amire mindig lesz igény.

De ez csak egy rövid gyorstalpaló. Közel 70 évnyi irodalom van, aminek utánajárhatsz. Támpontnak adok pár nevet, akiknek a műveiből tájékozódhatsz: Steve Ryfle, David Kalat, Ed Godzisweski, Stuart Galbraith, David Norman, August Ragone, Guy Mariner Tucker, William Tsutsui, John LeMay, Jason Barr, és ezek csak a legalapabbak.

Ha ebből csak annyit sikerül leszűrnöd, hogy "gagyi" meg "szánalmas", akkor itt egyes egyedül veled van gond. Jobb esetben csak tanulatlan és kulturálatlan vagy, de akkor legalább lehetne annyi önérzeted, hogy ezt ne firtasd ilyen nyilvánosan. Rosszabb esetben tényleg ennyire beszűkölt a gondolkodásod és korlátolt a világfelfogásod. Ha az utóbbi igaz, akkor nálad súlyos bajok vannak. Komolyan ennyire felhúz téged, ha valamivel nem vagy tisztában, és ahelyett, hogy utánajárnál, inkább dühöngsz? Tudod, a kultúra nem csak annyiból áll, ami neked megszokott, hanem a világon rajtad kívül több milliárd ember és sok száz nép van, akik képesek értékelni a számodra idegen művészeti értékeket. Godzilla ennek remek példája, mert a filmművészet egyik legidőtállóbb és legkitartóbb alkotása. Ha ez nem így lenne, akkor nem lenne máig kedvelt, márpedig most sokkal népszerűbb, mint az elmúlt hét évtized alatt bármikor. Ma is megihleti a művészeket, filmkészítőket, írókat, zeneszerzőket, festőket, satöbbit, és ez újabb 70 év múlva is így lesz, mert kultúraformáló és -fenntartó jelentősége van. Ez igenis kultúra, csak te nem értesz hozzá.