Magyar filmekben színészek miért nem beszélnek élethűen?

Ezt én sem fogalmazhattam volna meg jobban, tök ugyanígy látom.

Nem élvezetes egy átlag magyar filmet néznem, mert végig az az érzésem nézés közben, hogy tök amatőr. Gagyik a színészek, sz*r a magyar filmipar.

Félreérthető a kérdés.

Vannak magyar filmek, amikben nagyon is természetes a beszéd.

Simon mágus, Terápia (sorozat), Aranyélet (sorozat), Mi kis falunk (sorozat)

Az sem igaz, hogy az új színészek nem tudnak, mert tudnak:

Valami amerika (nem a film minősége a lényeg, hanem a beszéd most) / Egy Nap (Zseniális a film is és a színészek is) / Kincsem / Apró mesék / Tiszta Szívvel !!! ajánlom figyelmedbe! / Isteni műszak / Liza, a rókatündér / VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan.

Az alacsony költségvetésű sorozatok, filmek esetén nincs pénz megfizetni azt, aki dolgozni is tud.

Hiányzik a gyakorlat, hiányzik a lehetőség a színészeknek, akik képernyő elé állnak.

Drága örökösök esetén látszott a fejlődés. Az elején a színészek teljesen idegen módon beszéltek, a végére egyre jobban belejöttek. Keresztanyuban, aminek egy része azonos szereplőkkel dolgozik, de vannak benne igazi előadók, és nem valakinek-valakije játszik csak benne, na ott már klasszisokkal szebb a beszéd. (még mindig nem a sorozat minőségéről hanem a beszédről van szó).

Vannak új színészek, akik tudnak beszélni.

Vannak minőségi sorozatok is.

És vannak olyanok, amik hozzáállása: "a népnek úgy is mindegy", akkor is megveszik, ha nincs benne semmi érték. Erről igazán a nép tehet, mert a hulladékot is fogyasztja. Az igények és az igénykeltés kapcsolata örök és szétválaszthatatlan.

Ezen már én is tűnődtem, kiegészítve azzal, hogy az adott színészek sokszor nem csak szinkronizálásban jók, hanem színpadon is remekül, élvezetes műsort nyújtva játszanak.

Amit én, amatőr fejjel gondolni tudok:

1. Szinkron készítésekor nem látszik az arca, a teste a színésznek, nem kell figyelnie a mimikára, testbeszédre. Csak és kizárólag a hangjára összpontosít. És tudtommal ilyenkor egyedül vannak, talán csak a rendező és a hangmérnök figyelik őket, míg egy film forgatáson az egész stáb körbe állja őket, a többi szereplő ott áll mellettük, ha egy jelenetben együtt szerepelnek, stb. Ez stresszesebb lehet.

2. A színházban hangosnak kell lenni, a további hangsúly inkább a testbeszéden van. Jobban be tudják gyakorolni, több éven keresztül játszanak akár azonos szerepben, és ellenben egy filmmel ez azt jelenti, hogy ugyanazt játssza el minden egyes alkalommal. A könyökén jön ki a szöveg, jobban tud figyelni a beszédre, mert pontosan tudja mi, mi után, hogyan következik.