Zordon befogatta Kovut vagy vér szerinti fia?Vagy egyszerűen Zirának volt Zordon után még egy párja?

Most végzek mindjárt a 3.évaddal de azthiszem Kion csinálta az árvizet amibe Zira beleesik

Mert ott álltak a nagy kőfal előtt ő visszaszorította a folyót és innen következtetek arra hogy az a folyó volt az ami feltörte a gátat

Zordon csak befogadta, Nuka ezt többször is hangoztatta.

Az én kedvenc szereplőm Kovu.

A rajongók elég sok rajzot, történetet készítettek erről.

Ez még friss fordítás MA TALÁLTAM ÉS FORDÍTOTTAM LE.

Zira tudta, hogy már nincs sok lehetősége. Nem adott életet egy tisztességes örökösnek. Zordon türelme fogytán volt, és ezzel együtt az ő ideje is, mint királynő.

Azt hitte, hogy Nuka volt az istenek ajándéka. A hím nemrég született... De hamarosan rájöttek, hogy gyenge, nagyon kevés esély volt rá hogy a következő király legyen. Legalábbis az apa, Zordon mércéjével mérve. Bár Zira teljes szívéből szerette Nukát, Zordon elutasította, hogy a kölyök legyen az örököse. Többszöri próbálkozás után, és miután is csak egy nőstény kölyök tűnt egészségesnek az utolsó alomból, de ő is kisebb volt az átlagtól, tökéletlen. Zira tudta, hogy tennie kell valamit.

Bizonyára a gyenge gének nem kizárólag az ő hibája voltak. Ő egy erős oroszlán volt. A legjobb vadász a csapatban, a legerősebb harcos az oroszlánlányok közül. Bár ijesztő megszállottsággal szerette Zordont, látta, hogy kettőjüknek nem születhet egészséges kölykük.

Egy éjszaka, amikor ő volt soron, hogy a határon járőrözzön, miközben a hiénák ettek... Elkapta egy kóbor oroszlán szagát. Felkészülve arra, hogy megvédje szeretett királyságát, a nőstény a határvidék felé lopakodott, követve a szagnyomot.

De amikor végre meglátta a hímet, megállt. Nagy volt, erős, és ami még fontosabb, nagyon hasonlított a királyára. A bundája vöröses színű volt a lenyugvó napfényben, arcvonásai a kívülállók jegyeit mutatták, a szemei ismerős smaragdzöldek... Tökéletes volt.

Meggyőződve arról, hogy a következő lépése nem a hűtlenség, hanem a falkájához való odaadó hűség, csábítóan közeledett a hímhez.

Az oroszlán megfordult, és morgott, amikor Zira közeledett, mellkasa dominánsan kidülledt.

"Erre nem lesz szükség..." – mondta Zira lágy hangon, teste alacsonyan ült, ahogy a hímhez közeledett. "Nahát, de jóképű vagy..."

A hím összevonta a szemöldökét a nőstényen, aki nyilvánvalóan idősebb volt nála, de nem tett kísérletet arra, hogy visszautasítsa. "Egy magányos oroszlánlány errefelé? A híres falka közelében? Nem hiszem, hogy ez véletlen egybeesés..." – felelt a hím aggódó pillantással.

"Joggal kérdezősködsz, jóképű fiú." Mondta a nőstény csábító, hangon, a férfi oldalához simulva. "Mert én valóban a falka könyörtelen királyához tartozom... De nézd, napról napra őrültebbé válik... Egy erős hímet kerestem, aki legyőzhetné őt... És új jövőt hoz a területre."

Dorombolt, miközben a hímhez simult, mindig az arcát tanulmányozva; ami most elégedettnek tűnt. Minden hím egyforma volt... Csak a szex és a hatalom érdekelte őket... Nos, az egyiknek eleget tudott tenni, a másikról hazudhatott.

"Azt mondod, új királyra van szükséged?" – kérdezte a hím, Ziráéhoz hasonló dorombolással – Nos... Azért jöttem erre a vidékre, hogy ellopjak néhány oroszlánlányt... De itt találom magam, amint a királynőhöz dorombolok... Készen állok arra, hogy kihívjam a hímet a királyi címért... Sokkal kellemesebb ajándék."

A hangja éppoly csábító volt, mint az övé, ha Zira gyengébb oroszlánlány lett volna, talán hagyta volna, hogy elvigye őt, aztán a falkát... De ő nem volt az. Gonosz vigyorral, az álla alá dörzsölte a hátát.

"Veled az oldalamon a falka végre szembeszállhat vele..." Dorombolt. "És akkor te és én leszünk a király és a királynő... Egy alomnyi kölyökkel..."

A hím vigyorgott, szemügyre véve a lány hosszú testét.

"Ezt az utóbbit intézzük el most, rendben?" Kérdezte sima hangon.

Zira elvigyorodott, már meg is kapta, amit akart... Azon az éjszakán párosodni fognak... Megkapta, amit akart... És amikor a férfi aznap éjjel mellette aludt, habozás nélkül elvágta a torkát a karmaival és a fogaival. A hímnek alig volt ideje küzdeni mielőtt elvérzett.

Amikor később aznap reggel visszatért a falka területére, azt mondta, hogy egy kóbor hím támadta meg, mivel a bűze beborította a bundáját, a vére pedig átitatta a bőrét. A karcolásokat látva Zordon elhitte, nem számított semmire. Még akkor sem, amikor Kovu megszületett.