Hogyan kérdezzen meg anyámtól, hogy megnézhetek-e egy sorozatot/filmet? (többi lent)

Mégis hány éves vagy, hogy engedélyt kell kérned?

Beteg vagy

Mondjuk ha a kérdező animét néz, el tudom képzelni hogy elmúlt 16 éves és mégis ilyesmin problémázik, az animét főleg a kisegítős emberek nézik.

16 vagyok és anyám azt se tudja miket nézek. Néha beszélünk filmekről, ő elkezd beszélni egy filmről és én hozzáteszem, hogy azt én is láttam már. De nem akad ki rajta, hogy az ő engedélye nélkül néztem meg. Ezekben a filmekben amikről beszélni szoktunk nincs semmi durva. De ha tudná, hogy olyan filmeket, sorozatokat is nézek amikben sok a szex, a trágár beszéd meg morbid humoruk van, az biztos nem tetszene neki, de megtiltani úgyse tudná, hisz nem is tud ezekről. De ha a te animédben nincs semmi olyan amitől "óv" anyud, hogy lásd, akkor nem értem miért kamuzol, meg egyáltalán miért kell engedélyt kérned 16 év felett? Én soha nem kértem engedélyt, nemhogy ennyi idősen.

Nekem is nagyon hasonló volt a helyzetem 16 évesen, mint az utolsó válaszolónak (most 23 vagyok). Bár nálunk a kissé morbid humor sosem volt probléma, mert mindenki szereti az ilyeneket a családban. Horror filmeket már néztem a szüleimmel ennyi idősen néha, de nem hiszem, hogy zavarta volna őket, ha egyedül nézem. Az American Horror Story-t például pont 16-17 évesen kezdtem el nézni az engedélyük nélkül. Pár hónappal később tudomást szereztek róla, de nem zavarta őket különösebben. Tudták, hogy alapból viszonylag értett vagyok, és amúgy nem káromkodok vagy élek semmiféle "erkölcstelen" életet. Bulizni is amúgy maximum a barátaim szülinapjakor mentem, de az is mindig elég nyugis volt. Úgyhogy mivel tudták, hogy teljesen megbízható vagyok, akit ráadásul egy-egy film vagy sorozat nem fog ilyen értelemben befolyásolni, egyáltalán nem érdekelte őket, hogy mit nézek. Ha pedig valamiért szóba került, hogy ismerek egy filmet, sorozatot, esetleg énekest vagy színészt, akkor mindig elmondtam, hogy láttam vagy hallottam azokat a dolgokat, amikben szerepeltek, és kész. Ha megosztóbbak voltak ezek, akkor kiemeltem, hogy remélem úgyis tudják, hogy megbízhatnak bennem, aztán ennyiben is hagytuk a dolgot. Amikor pedig megkérdezték, hogy honnan jutott eszembe ilyet nézni, akkor mindig az igazat mondtam, ami az én esetemben vagy az internet, vagy a baráti társaságom volt. Én sem gondolom, hogy egy átlag anime annyira kiverné manapság a szülőknél a biztosítékot, hogy össze-vissza kelljen róla hazudozni.