Milyen a regényem első oldala?

Egy foxiai, vagy tholtaxi egy dupláját kéri el, mint egy ember – mondta Steven Russel, ahogy hátradőlt a székében. A komputerkalóz jó színész volt. Ez segített neki túlélni a Külső űrt. Nem mutatta, hogy be lett volna rosálva a két vele szemben üldögélő szerencsevadásztól.  – Mind a két faj komputerb*zik gyülekezete, akik ezt művészetként fogják fel.

- Azt amit te csinálsz az művészet? – kérdezte az a férfi, aki Hawkinsként mutatkozott be. A férfi a húszas évei végén járhatott, barna haja csapzott, enyhén hegyes állán kiütközött a borosta. A testalkata nem egy nehézfiúé, hanem egy harcművészé volt.

- A művészetért a megbízók hajlamosak sokat fizetni – válaszolta Russel

A mellette ülő lány . Világosbarna haját egyetlen kontyba hordta. Finom vonásai és kék szeme vonzóvá tette Russel számára. Erica Jadeként mutatkozott be.

- Nem értem ezt a gondolatmenetet – szólalt meg Erica.

Russel ki fújta a levegőt. Most jön a reklámszöveg.

A Külső Űrben az első és legfontosabb szabály az, hogy értsél valamihez, ha szabad akarsz maradni.

Már pedig az a kocsma ahol most voltak valójában egy kirakodó vásár volt.