Mi a legkínosabb/nevetségesebb szituáció ami veletek történt?

Egyik a sok közül ....

Pár házzal lakik tőlünk

Régen együtt játszottunk az oviba,osztálytársak lettünk

5.vagy 6.-ban egymás melett is ültünk a suliba

Szüleink is jo barátságba voltak (vannak a mai napig)

Mindig atjarkaltunk egymáshoz tanulni ,együtt mentünk reggelenként suliba

Szoval,igen elég sok idot toltottunk együtt szinte tesok voltunk

Mikor a tanár egymás mellé ültetett minket,szabad foglalkozás volt

Igy elkezdtünk beszélgetni (hangzavar)

Ki az aki annyira nem szimpi az osztályból ? Kerdezi

Forgatom a szemem és igy a sracra mutatok . Ezzel poenos akartam lenni ...

Mire olyan tok furan kezdett nézni

Felhozott gyorsan egy másik témát

Mire szünetben leesett hogy azt kérdezte tolem hogy ki az aki tetszik az osztályból

Basszus mondom,fel se merült bennem hogy tetszene ,dehát 11-12 évesen még akkor nem is a fiukon agyaltunk mi lányok

Cinkes:D

"A pesszimista azt mondja, ennél rosszabb már nem jöhet, mire az optimista: dehogynem..."

Már ez is régen volt:

Sétáló utcában lakom, megyek haza, jön szembe velem a NŐ (csupa nagybetűvel). Jól néz ki, csinos, sőt...!!! És mosolyog! Pocak be, mell ki, mint annak idején. Közelebb ér, még jobban mosolyog. Most már én is. Kicsit fiatalka (hozzám), de nagyon is megvan mindene. Igazi "tigrincs"! Biztos szingli, mert a férfinyűvők már csak ilyenek. De azért hajrá, talán lesz még bennem elég szufla... Naná, hogy lesz! Hajrá, csábmosoly! Találkozunk; előre köszön, és azt mondja:

- Csókolom Laci bácsi!

Slussz-kész-passz-vége-nincs tovább, ennél lejjebb már nem lehet esni, pedig...:

Belvárosban jön a másik tigrincs, tökéletes, pompás, odavagyok... Mosolyok, majdnem egyszerre érünk a nagy ház kapujához, de ő kicsit előbb. Kissé erőlködve kinyitja az irdatlan kaput, majd visszalép:

- Tessék parancsolni...

Ennél már csak az lesz kínosabb, ha majd tömegközlekedek, és gyönyörű ifjú hölgyek felpattannak:

- Tessék leülni , bácsika.

Állítólag: "megöregedni nem szégyen, azt ki kell érdemelni!" Minden bizonnyal és kétségkívül így van, de azért elég kínos. Mindenesetre, kedves nálam fiatalabb embertársaim igyekezzetek élni, és jól élni, mert olyan, mintha ma érettségiztem volna, pedig közben eltel negyvenöt év...