Szirmai Gergelynek nem disszociativ szemelyisegzavara van?

Nekem a tudatom... sejtelmem sincs, hogyan fogalmazzam meg úgy, hogy ne legyen a hozzászólásom riasztó; két felé hasadt. :D Az egyik ami én vagyok; butuska, életképtelen. A másik szintén én vagyok; a fogságba esett lényem, aki szégyenli a gazdatestét. Az önmagamtól ódzkodó szellememmel nem csak, hogy rövid pórázon tartom magam, de elég sokat bántom a lényem. A büntetések során kihagyok étkezéseket, magamra támadok, stb. és a célom vele, hogy észhez térítsem magam; hogy másoknak vonzóvá alakuljak... mert jellememmel még távol állok az értékes emberétől.

Szerintem Szirmai Gergely is hasonlóra gondolt a több személyiség alatt; mintha én a könyvemet (amin épp dolgozok) egy butuska és egy őt tiszta szívből gyűlölő ember harcáról írnám.

Szirmai Gergelyt nemrég kezdtem el nézni; a szóban forgó videó is most jutott el hozzám - előtte is tetszettek a krotikái, de a vallomásával hatalmasat nőtt a szememben.