Tudtok ilyen történet, írást, filmet, ami ilyesmiről szól?

A párommal másfél éve vagyunk együtt. Egy városban lakunk (elvileg), nem is messze egymástól, ő ott is él, de én munkahelyem miatt lényegében mégis máshol, távol vagyok legtöbbet. Volt, amikor több hónapot is voltam otthon egyhuzamban, de általában azért egy, másfél havonta egy hetet, kettőt vagyok otthon. Viszont ez azért kevésnek bizonyul az eredményekből ítélve. A helyzeten ront még egy kis korkülönbség is.

Őt folyton érik a környezete ingerei ilyen téren, én meg ingerszegény környezetben spekulálhatok a helyzetről.

Ő ráunt arra, hogy úgy van pasija, hogy közben lényegében nincs, és egyre inkább elment a kedve az egésztől, inkább lenne egyedül, mint így, meg úgy egyáltalán spontán módon bárhogy, csak így ne. Én meg nem tudok kettészakadni, mert sajnos annak is elég nyomós oka van, hogy még néhány hónapig nem tudok hazaköltözni, de mégis érzem, hogy fut ki a kezem közül az egész kapcsolat. Őt folyton ostromolják a legények, barátnők is eléggé rossz példát mutatnak ilyen téren. Hogy vajon mi zajlik otthon, mi nem, míg nem vagyok ott, arról inkább ne is beszéljünk. Lényeg, hogy érzelmi káosz és kínszenvedés nekem az egész, miközben ő egyre lazábban kezdi letojni a közös történetünket. Mikor együtt vagyunk, szép lassan "visszajön", de mikor eltelt bizonyos idő külön, ismét kezdődik ez a "se veled se nélküled" dolog részéről. Hullámzó hozzáállás, nem egyezik az, amit mond, és ahogy viszonyul, viselkedik, néha azt mondja, nem akar már semmit, de mégis ahogy viszonyul, beszél, viselkedik azt sugallja, hogy tart hozzám, máskor meg mikor szavak szintjén azt mondja, hogy akarja ő is akkor meg tettek szintjén érzem az ellenkezőjét.