Ti szerettek kakilni?

Azért jó,mert el tudom engedni a gondolataim,és persze rendezni őket.

Azért rossz,mert fruktózérzékeny (cukoralergiás) vagyok,és mivel nekem már egy jó ideje meg van,és nem ápoltam/diétáztam rendesen,rosszabb let,és minden kaksi előtt fáj a hasam.de amint megindul,azon nyomban elmúlik,kivéve ha épp akkor jön rám a 4óra nagyon fájdalmas rész (hasgörcs,hasmenés,hányinger,sétálhatnék,sírhatnék).... :(

Szeretek, de elmélkedni, olvasgatni a szarszagban nem szoktam.

Én azt az érzést szeretem, ahogy kicsúszik és ahogy megkönnyebbülök utána és olyan jól eső üresség érzetem támad, mintha könnyebb is lennék utána.

Azt és sem szeretem, mikor olyan lágy állagúra sikerül és egy kilométer papírral se lehet kitörölni. Még szerencse hogy itthon van bidém.

Meg azt sem szeretem, mikor idegen helyen kell intéznem, és "kakipolcos" a csésze kialakítása. Ugyanis van hogy leér a "barnamaci" alja a csészében és megáll, nem megy tovább. Csak akkor tud tovább haladni, ha én emelkedek meg. Na ezt sem kedvelem túlságosan.

Egyébként örülök a kérdésnek. Mással úgysem beszél az ember ilyen dolgokról. :) Ha én írtam volna ki ilyen kérdést, tuti, hogy perceken belül törlik és jön a fenyegető üzenet, hogy ha nem tartom be az oldal szabályzatát ki leszek tiltva.

Igen.

Azt se bánom, ha nagy, kemény és nehéz kinyomni. Annál jobb utána a megkönnyebbülés.

Persze. Miért, van aki nem?!

Szarni jó. :)