Érdemes lenne a versírással nem csak hobbiszinten foglalkoznom?

Szerintem van még hová fejlődnöd. Sajnos a verseiddel az a baj, hogy túl prózaiak: értsd: inkább hasonlítanak prózára, mint versre. Két dolgot tudnék javasolni:

1. Használj több szóképet.

"Legjobb a béke, a nyugalom és a meghittség, ami

December e pár napján

Oly nagy szellővel átsuhan nesztelen, a

Gondokat elűzve."

Ez a sor, hogy "Oly nagy szellővel átsuhan nesztelen" például kifejezetten tetszik. Egy vers lényege az, hogy a mondandóját sohasem direkt módon közli, hanem szóképekbe ágyazva teszi. Ezen a téren tényleg ne félj szabadon engedni a fantáziád. Minél absztraktabb egy kép, annál jobb. Ennek a sornak például: "Kínzó rabság könnye hull árvánk hő szeméből" szó szerint véve semmi értelme, mégis a Himnusznak egy nagyon megrázó sora. Egyszerűen azért, mert ha nem szó szerint értelmezzük, akkor le lehet hámozni a jelentését. Minél több jelentést lehet lehámozni egy adott sorról/versről annál jobb.

Neked nem kell tudnod az adott szókép megírásakor, hogy ez most szimbólum, szinesztézia, metafora, megszemélyesítés vagy hasonlat-e, a lényeg, hogy használd.

2. Én hiányolom belőlük a ritmust. A verset pont az különbözteti meg a prózától, hogy van neki ritmusa. Itt nem csak arról van szó, hogy használunk rímeket. Hanem egyfajta lüktetésről, amit lehet érezni, ha olvasod a verset. Erre nem tudok jobb tanácsot adni, erre egész egyszerűen írás közben rá kell tudni érezni.

Persze a legjobb, ha ezek a dolgok teljes egészében öntudatlanul jönnek, és írás közben nem is ezen gondolkozol, hanem csak megszületik valami, és utólag eszmélsz rá, hogy ez végül is egy jó vers. Persze ez olyan dolog, hogy hiába a szabályok, az ember vagy ráérez vagy nem. Nem igazán lehet tudni, hogy min múlik ez. És ami igaz, hogy kell legyen ihlet. Az meg olyan dolog, hogy az ember egyszerűen csak érzi, hogy írnia kell. Egyfajta belső kényszer, ami teljesen öntudatlanul jön.

Nem is akarom ezt tovább húzni, a lényeg hogy használj szóképeket, és legyen a verseknek ritmusa.

És még valamit: egy vers minősége sosem azt jelenti, hogy mennyire jó, hanem hogy mennyire szép. Ha egy verset (de igaz ez bármilyen művészetre) egyetlen duális fogalompárral akarom jellemezni, akkor ezt kell használnom: szép / nem szép.

Egy vers lehet szép vagy nem szép, ha szép akkor jó. Mindig arra figyelj oda, hogy a végeredmény összességében szép legyen.