Mi a véleményetek a blogomról?

Helló!

Nem akarlak elkeseríteni, de ez nem történet. Ha végigpörgetsz az oldalon, észre veheted, hogy az egész párbeszédek tömkelege. Ahoz, hogy történetet írj, kell tudnod leírni egy szobát, el kell tudj képzelni egy embert.

És azt is észrevettem, hogy sok a szóismétlés, ami arra utal, hogy nem annyira gazdag a szókincsed (MÉG). Persze fejlődhetsz, ha sokat olvasol, főleg szépirodalmat, sokat gyakorolod az írást és tanácsot kérsz olyan íróktól, akik többet tudnak e "szakma" felől.

Éppen most nézegetem, hogy a ruhaleírásokat lerendezted egy-egy képpel, ami - nem akarlak megsérteni - hanyagságra vall. Ne légy lusta leírni, hogy milyen ruhákat viselnek a szereplőid! Igaz, hogy a blogolóknál nagy divat, hogy ilyen képekkel dobják fel az oldalukat, ahelyett, hogy teletömjék a bejegyzést leírásokkal, de hidd el nekem, az az igazi író, aki átlépik e fölött, és leül, kidolgozza a részleteket.

És én abból kiindulva, hogy te képekkel helyettesíted a leírásokat, kissé fantáziahiányosnak gondollak, mert nem tudod leírni, hogy ki mit visel. Kérlek ne haragudj meg, de én ezt szürtem le.

Még sok mindent mondhatnék az írásodról, de nem akarlak lelombozni (még)jobban, ha esetleg elcsüggedtél. Én csak jót akarok neked, hogy fejlődj. Tudom, sokan, akik itt kérdezősködnek a bloguk/történetük felől, jobban örlnek annak, ha agyondícsérik az írásukat, minthogy tanácsokkal, kritikával lássák el azt.

Remélem te abba a kategóriába tartozol, aki értékeli, hogy egy idegen személy időt szakít arra, hogy elolvassa és véleményezze a munkádat.

Még egyszer: olvass sokat és gyakorolj, mert menni fog előbb-utóbb (de a legjobb, ha előbb).

Ha valamiben elakadtál, vagy egyszerűen jól jönne egy kisegítő "társ", akkor írj privit, szívesen segítek.

második válaszoló vagyok

igen, olykor a párbeszéd érdekesebb.

nem arról van szó, hogy írj oldalas leírásokat, hanem egy-egy kis szócskát lehet beékelni a szöveg közé, ez a minimum. Lehet, hogy te unod a könyvekben a leírást, de hidd el, nagyon fontosak. Mondok egy példát. Te a fejedben elképzeled, hogy milyen a lány szobája, de nem írod le. Utána, írod, hogy odament a szekrényhez/asztalhoz, vagy ilyesmi, és akkor az olvasó el lesz tévedve, mert mivel te nem adtad meg a szoba adatait, ő elképzelt egy olyat, amilyet akart, de aztán összekavarodott, mert a dolgok "nem voltak a helyükön" :)))

Majd mikor gyakorlottab leszel, remélem rájössz, hogy mekkora jelentősége van a leírásoknak, és néha a párbeszéd is unalmas (abban az esetben, ha túl sok van belőle).

Hány éves vagy, amúgy?