Vajon mit tehetnék az életemmel? Egy újabb unalmas nyár?

Lassan vége a tanévnek, és megint szembe kell néznem azzal, amivel már régóta szembe kell: az unalommal és a magánnyal.

Nyáron nem tudok mit csinálni. Semmi szórakozási forrásom nincsen. Júliusban végzek, szeptemberben kezdődik majd előröl minden. Azonban addig el fog telni 2 hónap. Barátaim, ismerőseim nincsenek. Legalábbis olyanok, akikkel szorosabb lenne a viszony. Ráadásul az ország másik végén laknak, meg van nekik saját a baráti körük.

Egyetemre járok, Budapesten. Az évem eléggé leterhelt, nagyon sok órám van, és sokat is kell tanulni. Az időm nagy részét ez elviszi. Mondhatni ez az állapot egy erőltetett menet, folyamatos koncentrációt, tanulást, munkát igényel, alig van időm aludni. Szórakozni pláne nincs idő, maximum a félévek elején. Azonban azok sem olyan nagyon jók. Az egyetemen lévő emberekkel inkább csak formális kapcsolataim vannak, vagyis jóban vagyunk, beszélgetünk, kölcsönösen segítünk egymásnak, és ennyi. Emiatt velük nem szívesen járok el, csak ritkán. Az év ebben a részében legalább csinálok valamit, valami eltereli a gondolataimat az életemről.

Azonban nyáron semmi dolgom nincs. Vissza kell költöznöm a szülőfalumba, ami egy kicsi, unalmas és sivár környék. Ismerőseim nincsenek ott, a családommal nem jövök ki nagyon jól, mondhatni soha nem töltünk együtt semmiféle időt.

Ha Pesten maradhatnék talán jobb lenne valamivel, de az nem megoldható. Nyári munkát már nem találok, július első hetében végzek a vizsgáimmal, akkor már nincs semmi. Ráadásul lakni sem tudok sehol, mert a kollégiumból ki kell költözni.

Emiatt otthon vagyok, minden napom ugyanúgy telik. Beülök a számítógép elé reggel, néha olvasok, filmet nézek, és ennyi. Mást nagyon nem lehet és nem is tudok. Nincs kivel elmenni valahova. Bulizni szintén nincs hol, talán a legközelebbi városban, igaz oda is max. egyedül mehetnék, ami annyira nem jó. Meg nem is vagyok az a bulizós fajta.

Online közösségi oldalakkal próbálkoztam már, sok emberrel találkoztam, beszélgettem, ritkán jutottunk el oda, hogy találkozzunk élőben, sokszor maradt abba a beszélgetés. Meg egyébként is másra vágyom, nem online beszélgetésekre, már lassan hányingerem van a számítógéptől.

Ez így megy évről-évre, és fogalmam sincs, hogy mit tehetnék. Csak azt látom, hogy ismerőseim, és azok ismerősei a brutáljó nyárról folyamatosan ontják a képeket, beszámolóikat facebookra. Hihetetlen jó dolgokat csinálnak, amiket én is csinálnék. Csak nem tudom, nem lehet.

Van ennek megoldása?