Mit gondoltok erről a firkálmányról?

Mielőbb hazaérni-csak ez járt annak a fekete hajú, borostás, magas fiatalember fejében aki először szállt le a buszról. A járdára lépett, és sietni kezdett az utca végén álló tömbház felé, közben félrelökött egy idős nőt, aki ráérősen lépkedett előtte. Az asszony csúnya szitkokat kiabált utána, de ő meg sem hallotta. Idegesen, már-már szaladva haladt előre, míg elérte a bejárati ajtót. Remegett a keze: percekig babrált a kulcsaival, végül valaki kijött az épületből, és be tudott slisszanni, mielőtt az ajtó becsapódott volna. Kifulladva fékezett le harmadik emeleti lakásának ajtaja előtt, szíve majd’ kiugrott a helyéről, miközben benyitott. Lerúgva sáros bakancsait, egyenesen a konyha felé vette az irányt. A fiókból sorra dobálta ki a holmikat, konzervnyitót, kupakokat, csavarhúvót, reklámújságokat. Aztán megtalálta amit keresett: egy bontatlan csomagolású injekciós tűt. Felcsillant a szeme. Mindjárt-gondolta,-mindjárt jön a várva várt mámoros érzés, az önfeledt boldogság, a nevetés. Amikor maga mögött hagyhatja a fizetetlen számlák, veszekedések világát, és leteheti a gondjait. Amikor hátradőlhet a fotelben, és átadhatja magát az érzésnek. Előbb viszont kibontotta a csomagolást, és megszívta a tűt. Mohón döfte alkarjába, ernyedten esett hátra, és kezéből kiesett a tű. Arcára azonnal értetlen, elveszett, de nyugodt kifejezés ült ki. Percekig feküdt így, talán órákig, de nem számolta. Lényegtelen volt. Csak az érzés, csak a mámor, más nem számít. Kábán kinyitotta szemeit, zavarodott tekintettel körülnézett a szobában. Aztán megpillantotta a földön a sziringát, és elmosolyodott, majd nevetni kezdett. Nevetett megállás nélkül, kontrollálhatatlanul, a térdét csapkodva. Kicsordult a könnye, letörölte. Újra kicsordult, most hagyta legördülni az arcán. Aztán arra gondolt: miért is ne? Miért nem adhatná át magát megint ennek a nagyszerű állapotnak? Újra megszívta a tűt, ezennel többet mért ki, és már előre érezte, hogyan terjed szét testében az anyag. Immár másodjára dőlt hátra a fotelben. Az elsővel ellentétben most nem a mámor és jókedv kerítette hatalmába. Szemébe rémület ült ki, a szívéhez kapott, s a következő pillanatban élettelenné változott.