Az baj, ha egyáltalán nincs kedvem bulizni?

Dehogy baj!

És ettől még nem maradsz egyedül :)

A volt osztálytársad egy retardált.

Attól, hogy nem akarsz bulizni, még nem vagy nyomi.

Ne foglalkozz másokkal, ez a legfontosabb.

Na én pont így vagyok vele :)

(És igen, félek, hogy egyedül maradok...)

20/f

Azért válasszuk ketté a dolgot.

Van az, amikor társaság van, zene, tánc, beszélgetés, viccelődés, sztorizás, játékok, hangulat.

Aztán van, amikor ezt még fel akarja turbózni a honpolgár alkohollal, cigivel, egyebekkel, csak valami üsse ki...

Én az utóbbiban sosem éreztem jól magam, megtaláltam a magam számítását nélküle is, és 30 feletti dolgozó emberként mondom, cseppet sem sajnálom, hogy nem voltam még szétcsúszva.

Viszont buliztam rengeteget így is, és azokat az estéket azért bántam volna kihagyni. Én még azzal is szívtam, hogy bulihelyeken vágni lehetett a füstöt, ma már ez sem rontja az életet. Néha kellett támogatni egy-egy cimborát hazafele, de ettől csak jobban tiszteltek később.

A társaságot, a kikapcsolódást ne hagyd ki, de nem kell semmi olyasmit csinálnod, amit nem szeretnél. Aki ezt a szándékod nem érti meg, nem barátod. Találsz mást. Rengeteg lehetőséged van. :)