Ez a bevezető felkelti az érdeklődéseteket?

Próbálok regényt írni egy furcsa lányról, aki nem kimondottan misztikus, de olyasmi, szóval érdekes, különleges, őrült. Próbáltam egy bevezetőt írni, és az érdekelne, hogy jól sikerült-e? A címe: Chloe Maloon igen is létezik!

Mi a fene történt? Jobb, ha nem tudom, mert ha tudnám a választ, akkor olthatatlan vágyat éreznék az iránt, hogy öljek. Nem tudom csillapítani szomjamat, de nem is engedik. A láncok erősek, a gödör mély, a nap nem süt be, és nagyon éhezem. Egy tinédzsernek az iskolában lenne a helye, és nem itt. Hogy pontosan hol? Nem vagyok benne biztos. Azt hiszem valami nevelőtáborban vagyok, itt nagyon sok rossz ember van, és mind bántani akarják egymást. A lánc már nagyon szorítja a kezem, vérzek, de mintha már megszoktam volna. Nem szabadulhatok.

Anyukám azt hitte megőrültem, pedig tudom, hogy igaz, amit állítok. Állítom, hogy apát nem én öltem meg, nem is halott, az a lány vitte el, Chloe. "Segítség! Én nem őrültem meg, higgyenek nekem" - ezt kiabáltam napokig, és tudom, hogy igazam van, de senki sem hall, és úgysem hisznek nekem. Hiányzik, ahogy anya reggelente behozza nekem a rántottát, de én még alszom, ezért óvatosan megsimogatja a hajam, és így szól: "Yvett Green kisasszony! Itt a rántotta, és a bacon. Én hangosan felnevetek, mert rímel, és rém ciki, de nem hallja senki.

Itt szorongatom apukám jegyzeteit, aki eltűnt, Chloe-ró, aki magával vitte. Nagyon vastag naplóba jegyzetelt a lányról. Kész regényt írt róla. Ő nagyon különleges tini, furcsa rendellenességekkel, amik nem feltétlenül misztikusak, de nem is normálisak. Az utolsó laphoz érve megtorpanok. "Tényleg tudni akarom, hogy mi van ott?" - töprengek. A válaszom igen, ezt tudni akarom... tudnom kell. Az utolsó szavakat olvasva könny gördült le az arcomon. Nem-nem, egyáltalán nem szomorúság-könny, ez annál erősebb, ez bosszúkönny. Nem tudom letörölni az arcom, le kell törölni.

Nem érem el a könnyeimet, a láncok nem hagyják. "Márpedig én erősebb vagyok a láncoknál" - sóhajtom. Erőt veszek magamon, a szemem azt hiszem eres, és vörös az erőlködéstől, de nem adom fel. Nagyon fáj a kezem, a lánc szinte szétrobban, és mint a lassított felvételekben youtube-on, ezer darabra hullik szét. Letörlöm könnyes szemem, és felkiáltok: Chloe Maloon, megtalállak, és megöllek, mert ez a vértócsa itt miattad van, és a könnyeim is.