Melyik volt a legijesztőbb történet amivel valaha találkoztál?

Hmm...nem is tudom pontosan. Hallottam már sok rémtörténetet, némelyik egész klassz...de Te szerintem nem ezekre gondolsz, hanem valódi megtörtént esetekre. Engem tulajdonképpen, mindentől kiráz a hideg. Ha valami eltűnés is szóba kerül és elgondolkodtató, tehát van alapja és értelme, akkor kiráz a hideg és félek:D

Sajnos én ilyet mondani nem tudok, mert a legtöbb akkor és ott félelmetes.

Mesélte az egyik rokonom, hogy egyszer a haverjaival kerti partit rendeztek. Este volt és a kertjük nem volt elválasztva egy régi temetőtől, magyarul át lehetett járkálni... Szóval már sötét este volt és iszogattak és olyat játszottak, ki mer bemenni a temetőbe. :D Az egyik srác bement és gondolták a többiek hogy utána mennek, megijesztik, viszont a srácon fehér ing volt, ami a sötétben kiválóan látszott. Szóval utána mentek de mikor meglátták úgy megijedtek, hogy kiszaladtak a temetőből...

Most eszembe jutott még két sztori... Az egyik szinte ugyanez, csak akkor nagybátyám mamámra hitte azt az éjszaka közepén hogy szellem, amikor meglátta a hosszú fehér hálóingben. (pont akkor halt meg egy ismerősük)

Ez az eset pedig anyukámmal, a testvérével és apukámmal történt meg. Este volt, kocsikáztak Debrecen felé. Mentek, mentek és rémtörténeteket mesélgettek egymásnak. -an voltak csak :D Egyszer lerobbantak a kocsival, de nem nagyon tudták, hogy hol vannak. Erre anyukám bátyja megszólal: "Most besz*rnátok, ha egy temetőben lennénk" :D és röhögtek... Majd mikor szétnéztek, kiderült, hogy tényleg egy temetőben voltak...

egyszer voltam matekversenyen és nagyon messze volt(országos donto) ezért 2 napig ott aludtunk

este volt és osszegyultunk 8-an és rémtorténeteket meséltunk

egyikunk azt mesélte el amikor egy bácsinak megették a máját, az eltámadt stb.

amikor az egészet elmesélte egyszercsak benyitott egy oreg bácsi, a szlláshely gondozoja(a mai napig nem jottunk rá hogy miért volt ott) és félmeztelenul elkezdett kiabálni

lehet hogy így nem félelmetes de gondolj bele milyen lehetett ott lenni

elozo vagyok:

a bácsi feltámadt és kísértette azt aki megette a máját

Most tavasszal kiránduláson voltunk. Éjfél körül a legjobb barátnőmmel együtt ültünk az emeletes ágyon és rémtörténeteket meséltünk. Már nagyon paráztunk, mondjuk, ott találtunk ki mindenfélét elmegyógyintézetből szökött szerelmetes baltás gyilkossal, meg csukjás alakokkal, de azért kicsit para volt.

Aztán az egyik srác gondolt egyet, felmászott a falon - emelet volt, nem tudom, hogy csinálta - és beintegetett az ablakon... Akkora sikítás volt első pillanatban, hogy az haláliXD

Meg volt még egy, amikor kicsi voltam. Nagyinál nyaraltunk és ott volt az unokatesóm is, ő mesélt egy sztorit késő este, sötétedés után. Arról szólt, hogy egy bébiszitter vigyázott két gyerekre. Elment szendvicset csinálni és folyton telefonálgatott neki valaki, ahogy dolgozott... "vágod a kenyeret, vágod a szalámit... vágom a gyereket!"

A gyerekeket holtan találta a szobájukban. És ebben a pillanatban megszólalt a telefon...

Úgy visítottunk, senki nem mert hozzáérni. A nagyi vette fel, és kiderült, hogy csak apám az. XD

A ház szelleme

Volt egyszer egy házaspár. Nagyon boldogok voltak. Már régóta ugyanabban a házban laktak. A férj és a feleség nagyon szerettek volna egy olcsó de nem kicsi házat. Este beszéltek erről majd lefeküdtek aludni. Másnap reggel a feleség elmondta, hogy megálmodta álmai házát és,hogy ő ilyet szeretne: Nagy halváyrózsaszín ház fehér tetővel,belülről szépen kifeste, lekövezve,,leparkettázva. A férj tudta, hogy nem találnak ilyet de azért elmentek keresgélni. Rövidesen megtalálták a házat,bementek belülről is ugyanolyan volt mint amit megálmodott. Megkérdezték a ház kertészét,hogy mennyi az ára a háznak,aki ezt mondta:nagyon olcsó mert a tulaj minnél hamarabb szabadulni akar ugyanis szellem van itt. Hát a párt nem érdekelte a szellem ezért meg akarták venni. A kertész szólt a tulajnak aki örömében iderohant. Mikor meglátta a hölgyet (a feleséget) felkiabált: MAGA AZ A SZELLEM!!!

A toll

Egy kislány családjával a kirakatok között sétált. Meglátott egy gyönyörű tollat. A tollon elektronikus szám volt: 8, a kislánynak nagyon megtetszett. Megvetette anyukájával, aki meg is vette. A kislány örült és azzal el is kezdte írni házi feladatát. A toll megkarcolta majd levágta a kislány ujját. Megijedt elmentek a sebészetre, de nem tudták visszavarni. Hazamentek a kislány sírva feküdt le. Reggel akarta betenni a tolltartójába az új tollát de azon egy szöveg jött ki: Megbánod amiért elmentél a sebészetre!. A kislány megijed,el akarta dobni a tollat de az levágta fejét. Az anyja találta holtan a kislányt, a toll pedig 9-et írt.

A fekete rózsa

Élt egyszer egy földműves, feleségével, két lányával. Egyik nap elment a pékségbe.

A virágárus bódéja mellett haladt el, mint mindig. Most is megnézte a kínálatot, mint mindig.

Egyszerre megakadt a tekintete. Egy csodaszép fekete rózsa volt, amilyet még sohasem látott.

Azonnal kiment a fejéből a pékség: megvette a rózsát. Otthon a konyhaasztalra tette egy gyönyörű vázába.

Az egész családja álmélkodott: a rózsa szinte megbabonázta őket. Aztán este lefeküdtek aludni. Sűrű, sötét felhők takarták el

az eget, süvített a szél. A paraszt felriadt álmából. Különös zajokat hallott. Elhessegetett a fejéből minden rossz gondolatot. Hisz csak a szél rázza az ágakat. Reggel bement a legkisebb lánya szobájába. A kislánynak át volt vágva a torka.

Szép, szomorú temetést rendeztek a lánynak. S a gyász kifejezéseként a földműves egy szál fekete

rózsát vett az idős nénitől, a virágosbódéban. Otthon egy fekete abroszra helyezte, az abroszt a konyhaasztalra tette.

Este lefeküdtek aludni. Szép, csendes este volt. A paraszt éjjel megint furcsa neszelket hallott. Reggel bement a nagyobbik lánya szobájába.

A lánynak el volt metszve a torka. Szép, szomorú temetés. A gyászt egy éjfekete rózsa fejezte ki a konyhaasztalon.

Mikor a gazda reggel felkelt, holtan találta a feleségét maga mellett. Temetés. Este egy fekete rózsát tett a gyász jelképeként az éjjeliszekrényre. És egy kést a párnája alá. Tiszta volt az ég, a telihold fénye besütött az ablakon.

A neszekre a paraszt kinyitotta a szemét. Egy kéz nyúlt ki a rózsából. A kézben egy tőr méretű tövis.

Az ember nem tétovázott: egy mozdulattal levágta a kezet. Velőtrázó sikoly töltötte be a kis szobát. Süket csönd maradt utána.

Reggel az ember a pékség felé tartott. A virágosbódé mellett haladt el, mint mindig.

A virágárusnak hiányzott az egyik keze.

[link]