Kik a hibások és mért? A mai tizenévesek nagy része mért szobagyerek?

Nem lehet feketén vagy fehéren elkülöníteni, hogy ki a hibás. A számítógépjáték gyártók is hibások, a szülők is, a motiválatlan gyerekek, a pedagógusok, sőt, tág körben elég sok csoportot ide lehetne sorolni.

Viszont régen is voltak a társadalomban hibái, amelyek vagy elkoptak, vagy átváltoztak, most éppen ez a hibája a társadalomnak, néhány évtizeden belül megoldódik valahogyan. De megjósolni nem tudom, hogyan. :)

én 14 éves lány vagyok, és sajnos abszolút ilyen..

Nagyon nagyon nagyon lelkiismeretfurdalásom van miatta...

Ahogy visszagondolok a napomra... a hetemre.

:"((

nincs semmi ami motiváljon, hogy ne kockuljak.

A szülő annyiban hibás, hogy amíg dolgozik, azért jobban örül, ha a gyerek otthon van, mint ha az utcán, és ki tudja, mit művel és kikkel.

Ma nem sok jót látni azoktól a fiataloktól, akik az utcán bandákba verődve lógnak.

Másrészt meg mit vársz?

Azt látják, hogy a sikk, ha facebook-on élik az életüket, nem flörtölnek, hanem lájkolnak meg böknek, és összedől a világ, ha a csaj nem ír vissza MSN-en, és akkor ők most már nem is járnak?

Az alapvető gond, hogy most nincs hová menni, nincs értelmes szórakozási lehetőség a kölyköknek.

Azt leszámítva, hogy hétvégente se..részegre isszák magukat egy diszkóban meg tablettáznak, méregdrágán beülnek a moziba, vagy róják a köröket a plázában.

Az utcán karcolni egész délután meg nem valami biztonságos, még többen sem.

Mert minden, ami felmerül programként, az sokkal kevésbé csábító, mint a számítógép előtt ülés. :) Igen, ez ismerős, tényleg 23 éves vagyok és 15 évesen nem voltak barátaim, akik voltak, azok is a tanulásra buzdítottak, de azzal hamar megvoltam. Szórakozni nem jártam, mert nem csábított a dolog, ma sem igazán járok el a szó szoros értelmében bulizni, főleg nem hajnalig, de a számítógépezésről valahogy leszoktam.

Nem állítom, hogy nem ülök le manapság is egy-két órára, amiből végül négy lesz. Előfordul. De az életem nagy részét hobbik és az egyetemi órákra járás foglalja le, sokat olvasok, fényképezek, szoktam túrázni, meg ilyenek és ez sok időt vesz el, ha belemerülök.

Akikben van motiváció arra, hogy változtassanak, apránként tényleg elkezdhetik a változást, én sem egyből ötnapos túrára mentem, de persze nem kell ilyesmi hobbikat szereznetek, már amelyikőtöket egyáltalán érinti a dolog. :)

Én is nagyon sokszor vagyok még mindig úgy, hogy, hogy egyszerűen a gondolata is megrémiszt annak, hogy ki kell mozduljak, de mégis amikor hazafelé tartok, mindig az jár a fejemben, hogy bárcsak tovább tartott volna, mert nagyon élvezetes volt. Ez lehet egy táncest, múzeumi látogatás, közös fotózás/biciklizés/túrázás a haverokkal, séta a városban, vásárok látogatása, könyvesbolt kínálatának feltérképezése a legjobb barátommal, vagy bármi más.

Szülők elsősorban, aztán a környezet, ami körülvesz minket, és a technika fejlődése is hibás, de ha a szülő nem vesz számítógépet a gyereknek, akkor ez kiküszöbölhető. Megkell tanítani élni a gyereket, hogy legyenek élményei, és ne csak a virtuális focigyőzelem, hanem rendes valódi, örömet adó elfoglaltsága, hobbija legyen a gyereknek. Kirándulni kell vele, beszélgetni, moziba, színházba járni, állatkertbe,korlátozni a tévénézést, helyette inkább olvasni, esetleg ha háziállatot vesz neki a szülő, azzal felelősségre tanítja, gondoskodni egy másik lényről.Ez mind fontos, hogy ne egy életunt szobagyereket neveljünk, aki nem látja az élet szépségeit, lehetőségeit.

Szóval: Szülők!-egyértelműen.