Milyen lett szerintetek az új Wattpad sztorim 1. fejezete?

Sok szóismétlés, helyesirasi hibak, felesleges tőmondatok. Neha olyannak tűnik, mint egy recept.

Bevajaztam a tepsit. Beletettem a csirkemellet,amire raboritottam egy adag tejfölt es sajtot.

17.30

Megsült.

Tele van helyesírási hibákkal. Sok a szóismétlés is.

Emellett megint egy tipikus japán-fan írás, de úgy, hogy nem néztél utána az ottani kultúrának, hanem a magyar iskolarendszert áthelyezted Tokióba.

Az első bekezdésben mindenből tökéletes és kitűnő karaktered, akit bárhova felvettek volna, már fél a matematikától, mert nem jó belőle.

Ha ez egy másik karakter, akkor az nem derül ki az írásból.

Az egész olyan, mintha egy naplót olvasnánk - magyar iskolásét. Minek bele óra-percre minden?

Biztos vagy benne, hogy Tokióban is ugyanekkor kezdődik a tanítás, és ugyanilyen időpontokban járnak iskolába? Ha tök mindegy, hogy Tokió, akkor miért ott játszódik? Ha számít, akkor nem számítana az is, hogy amit írsz, az igaz legyen a japán rendszerre?

A kisgyerek szekálása hogyan jön ide? Nem előtted szállt le, hanem mögötted, így nem tudtál vele beszélni... oké. Ennek van köze a sztorihoz?

Mi az a "becsengő"? Esetleg "becsöngetésre" gondolsz? Ha nem akarod részletezni, hogy a legjobb barátod mit álmodott, akkor minek említed meg? Minek dobálsz be teljesen értelmetlen és a sztorihoz nem illő dolgokat random módon, majd hagyod el utána teljesen?

"A tanárunk... megbotlott a saját lábában és elesett" - Biztos vagy benne, hogy egy japán iskoláról írsz, és nem egy ócska amerikai tinivígjátékot?

A büfével kapcsolatos mondat második felében áttértél a jövőidőre. Eddig mindent elbeszélő múltként írtál.

Apuka elköltözését jó hamar letudtad. "Szomorú voltam." Ennyi? Semmi egyéb érzelem, annak semmi tényleges leírása, a következő mondat akár már a snowboardozásról is szólhat?

2016 novemberében apa elmegy. 2017 februárjában apa hazajön. Akkor "nagyon örültök". Ennyi. Semmi érzelem. Semmi sem történik. A kettő között sem történt semmi. Nem változott semmi. Apa ugyanolyan, mintha el sem ment volna. A következő mondat akár az avokádóról is szólhat.

"vártam egy órát a repülőre, hogy megjöjjön" - így max. a buszra lehet várni. Egy 16 éves nem is tud egyedül repjegyet venni. Azért az szép teljesítmény, hogy egy óra várakozásba belefért a telefonnyomkodás és az alvás is.

"nagyon sok nap után, nem számoltam mennyi nap után, megérkeztem Párizsba" - Azért az megvan, ugye, hogy nem telik sok-sok napba az út?? CDG reptérre közvetlen Airfrance járat megy Tokióból, aminek a menetideje 13 óra 15 perc.

Amúgy tele van összefüggéstelen tőmondatokkal, és nem szól semmiről.

Olvastál valaha könyvet? Mármint igazit; nem ehhez hasonló irományt, hanem regényt.

És hogyan szerzett a főhősünk vízumot? Hogyan ment át a security check-en? Ha volt is útlevele, kiskorú hogyan utazhat egyedül? Hogy volt egy óra elég mindenre? Mi tartott az úton több napig?

Stb, stb.

Oké, a te sztorid. Úgy írod, ahogy akarod.

De véleményt is te kértél, az enyém meg ez.